Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

106 Magánjogi Döntvénytár. a 2500 pengő foglalót, minélfogva a II., IV—Vl-rendű felpereseknek a foglaló elvesztéséből származtatott kártérítési követelése már egymagában e miatt alaptalan. Az A) alatti szerződés 5. pontjában ki van kötve, hogy az adás-vételi szerződés a kiskorú vevőket illetően az árvaszéki jóváhagyás után válik jogerőssé. Ez a helyzet különben is folyik abból, hogy felperesek a kiskorúakkal, illetve az azok nevében eljárt alperessel kötöttek szerződést. Ha az első- és harmadrendű felperesek az árvaszék jóváhagyása előtt, a vételárra számítva, harmadik személlyel ügyletet kötöttek, úgy azt csak saját veszélyükre tehették. Az a káruk tehát, hogy a harmadik személynek adott 2500 pengő foglalót elvesztették, — nem tudván a harmadik személlyel szemben a vételárból szándékolt fizetési kötelezettségüket teljesíteni — nem azzal áll okozati összefüggésben, hogy az árvaszék a szerződést jóvá nem hagyta, s hogy e körül szerintük az alperes vétkes magatartást tanúsított, hanem az első- és harmadrendű felpereseknek azzal a gondatlan eljárásával, hogy az árvaszéki jóváhagyást be nem várták s hogy a harmadik személlyel kötött szerződésben még csak azt sem kötötték ki, hogy az utóbbi szerződés az A) alattinak jóváhagyása esetén lesz érvényes. Az irányadó tényállás s az iratok szerint az alperes, mint a kiskorúak atyja és törvényes képviselője, az A) alatti szerződésnek 1928. december 12-én történt bemutatása előtt egy nappal az árvaszékhez azt a kérelmet intézte, hogy miután a serdültkorú fiatal a felperesek ingatlanainak a megvételével nincsenek megelégedve, az erre vonatkozó szerződést az árvaszék ne hagyja jóvá. A fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletéből átvett indokokkal helyesen fejtette ki, hogy alperesnek ez a magatartása kártérítési alapul nem szolgálhat, mert alperesnek a kiskorúak érdekét kellett szem előtt tartania, s ha arra a meggyőződésre jutott, hogy reájuk az ügylet káros, úgy az ezt illető jelentés kötelességében állott, tekintet nélkül arra, hogy az a felperesekre hátrányos volt s az ebbeli kötelességteljesítés ellene kártérítési alapul nem szolgálhat. Arról sem lehet szó, hogy e káruk elhárítható lett volna, ha az alperes őket az árvaszékhez intézett jelentéséről nyomban értesítette volna, mert a NB/3. alatti szerződésből kitűnőleg első és- harmadrendű felperesek a harmadik személlyel már ezen bejelentést megelőzőlegtöbb mint egy hónappal, 1928. november 1-én megkötötték a szerződést és ugyanakkor foglalót is adtak. Egyébként pedig nemcsupán az alperes szóbanforgó