Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 87 esetekre vonatkoztatva is kideríttessék, amelyekre a jogtétel alkotásakor a törvényhozó még nem gondolhatott. Ezek szerint az adott vitás kérdés eldöntése szempontjából a vonatkozó kártérítési kötelmek sajátos tartalmának a kutatása nem mellőzhető' és vizsgálat tárgyává kell tenni a jogügyletből folyó, avagy a szerződésen kívül kártérítés alapjául szolgáló, a tiltott cselekményekből származó, a vétkességi, vétkesség nélküli vagy vétlen kártérítő felelősséget maga után vonó, habár ugyanazon egy cselekménycsoportból eredő, egymástól azonban függetlenül alakuló kártérítési jogi tényállások belső tartalmát. A. jogügyletből folyó kártérítési kötelem alapja a félnek szerződésellenes magatartása. A szerződésen kívüli kártérítési kötelmet jogrendszerünk nem szabályozza egységes elvi alapon. A gyakorlat ma is a vétkesség gondolatának alapján áll és egyes kivételektől eltekintve, a szubjektív vétkesség elvében találja a kártérítési kötelezettség és felelősség jogi okát. Jogéletünk azonban a forgalom élénkülésével és szociális szempontoktól is vezéreltetve, fokozatosan rést ütött a vétkesség elvén, mind nagyobb tért engedett a tárgyi (objektív) felelősség érvényesülésének és a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló 1874 : XVIII. tc. is egyik láncszeme a vétkesség elméletéből kiindult annak a fejlődési folyamatnak, amelyben a veszélyes üzemekből származtatott felelősség kérdése a mai napig keresztül ment és amelynek nyomán a gyakorlat a vétlen károkozás és kártérítő kötelezettség egyéb eseteit kifejlesztette. A vaspályák által okozott károkért való felelősséget szabályozó ez a törvény kiindulási pontul a feltétlen kárkövetelési elvet fogadta el, vagyis a szubjektív vétkességtől függetlenül, a károkozásért a tárgyi (objektív) kártérítési kötelezettséget állapította meg. A gyakorlat utóbb törvénymagyarázat útján a vaspályavállalatoknak ezt a felelősségét a technikai fejlődés mai vonalán használatba vett és a törvény alkotásának idejében még fejletlen gőzhajózási, a gáz és villamosság szolgáltatásával foglalkozó vállalatokra, továbbá mindazokra kiterjesztette, akik géperővel hajtott járművet járatnak, valamint általában veszélyes ipari üzemet tartanak fenn. Erre utal a kir. Kúriának a PHT. I. kötet 185. szám alatt közölt, 1908. évi december hó 2-án 3295/1908. P. szám alatt hozott elvi jelentőségű határozata, amelv szerint az, aki közutakon olyan járművel közlekedik, amelynél a vontatás céljaira géperőt (gáz, villany vagy gőerőt) alkalmaz, az azzal egybe-