Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

48 il/agánjogi Döntvénytár. és alkalmazásukkal a Kúria a jelzálogjog jóhiszemű megszerzésének védelmét tagadja meg. Az engedményes a követelést valóban csak azokkal a kifogásokkal terhelten szerezhette meg, amelyek az engedményezővel szemben felhozhatók. De a telekkönyvi anyagi publicitás következtében megszerezte a jelzálogjogot úgy, amint azt a telekkönyv mutatta : tehát mint kölcsön okából bekebelezett forgalmi jelzálogjogot; — s így a dologi alapú jelzálogjogi perben a jóhiszeműen (és a törlési per határidőinek eltelte folytán immár megtámadhatatlanul) jogot szerzett felperessel szemben a telekkönyvből ki nem tűnő tények alapján kifogásoknak nincs helyük. 57. Az 1876: XVI. tc. 5. §-a nem kívánja annak a végrendeleten való igazolását, hogy az örökhagyó mily nyelven végrendelkezett, valamint annak a jeltüntetését sem, hogy a végrendeleti tanuk az örökhagyó által használt nyelvet értik. (Kúria 1930. dec. 4. P. I. 2872/1930. sz.) 58. Ideiglenes nőtartást nem követelhet a nő, ha férjének a különélésre alapul szolgáló, de súlyos beszámítás alá nem eső vagy részben a nő vétkességére is visszavezethető vétkes cselekményt megbocsátani és az életközösséget helyreállítani alapos ok nélkül nem hajlandó. (Budapesti kir. ítélőtábla 1930. dec. 31. P. XI. 8170/1930. sz.) Indokok: Nőtartás iránti perben a perdöntő tényálláshoz tartozik nemcsak azoknak a tényeknek és körülményeknek a tüzetes megállapítása, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a peresfelek melyike okozta a különélést, hanem ahhoz tartozik annak a megállapítása is, hogy a különélés fennmaradása kinek a terhére esik. Ugyanis oly esetben, amikor a különélésre okot szolgáltató házasfél vétkes cselekmenye nem esik súlyos beszámítás alá, vagy arra á vétlen házastárs korábbi sértő magatartása is részben okot szolgáltatott és a vétkes házastárs kiengesztelésre alkalmas módon békítőleg közeledik házastársához s azt az életközösség visszaállítására reábírni igyekezik, a különélő házastárstól jogosan el lehet várni azt, hogy házastársával kibéküljön s vele az életközösséget felvegye, mert az egész életre kötött házasság erkölcsi tartalmánál fogva a házastársak nemcsak megbocsáthatják, hanem kötelesek is megbocsátani házasfelüknek jóvátett vétkes cselekményét és vele az életközösséget ily esetben visszaállítani is köteles, amennyiben pedig ezt alapos ok nélkül megtagadja, a különélés az ő terhére esik s ezzel elveszti a tartásra való igényét. = A megbocsátási ((kötelességnek)) dogmatikus élesség szempontjából kifogásolható, de az életnek megfelelő formulázása.