Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

16 M agán jogi Döntvénytár. közötti viszonyban 1925-ben az merült fel, hogy kössenek házasságot. A felperes ezidőtájban ingatlant örökölt és az ő állítása szerint ez ösztökélte az alperest a házasságkötés gondolatának előtérbetolására, viszont az alperes állítása szerint a felperes vetette fel, hogy kössenek házasságot. A fellebbezési bíróság ítéletének idevonatkozó részletes indokaira s nevezetesen az A. B. által való örökbefogadás és az A. vagyonból való öröklés valótlanságára utalva, a kir. Kúria csupán azt emeli ki, hogy az alperes anyja 1926. évi január hó 23-án levelet írt a felpereshez, amelyben arra kéri a nevezettet, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozó leányához legyen jó. A felperes erre a levélre azt válaszolta, hogy az alperes bol­dogulását meghiúsítani ném kívánja s ezért és hogy az alperes­től szabaduljon, hajlandó vele házasságot kötni, ha biztosítékot kap, hogy tőle azonnal elválhat és őt többé nem látja. A megállapított tényállás szerint a peresfelek dr. X. Y. ügyvédnél ily értelemben kérték a nevezettet a szükséges ok­mányok megszerzésére és a hirdetés alóli felmentés kieszköz­lésére. Ilyen helyzetben írta az alperes 1926. évi február hó 28-án azt a búcsúlevelet, amelyben a felperestől örökre elbúcsúzik és elmegy idegenbe «oly valakivel, akihez soha nem fog von­zódni, aki mellett egy élőhalott lesz». E levél tartalma azonban lényegében nem az öngyilkosság gondolatát, hanem a hosszú szerelmi viszony megszakadását juttatja kifejezésre. Ezt a levelet az alperes egy bőrtárcába adta át a felperesnek azzal, hogy azt csak a házasságkötés után olvassa el és a nem vitás tényállás szerint a peresfelek 1926. évi március hó 2-án délelőtt megkötötték a házasságot. A nem vitás tényállás szerint az alperes a házasságkötés előtt heteken át a felperes lakásán lakott, együtt étkeztek és egy szobában háltak, úgyhogy a felperes a látogatására érkezett anyját 1926. II. 22-én a Lukácsfürdőben volt kénytelen elhelyezni és ily körülmények között a peresfelek a házasságkötés céljából ebből a lakásból mentek az anyakönyvvezetőhöz, is Nem vitás, hogy az alperes a házasságkötés előtt ruhaneműit saját maga csomagolta be a felperes bőröndjébe, amelyet a felperes azzal a céllal küldött le a házmesterhez, hogy az alperesnek ne legyen oka még ezért se a felperes lakásába visszatérni. A házasság megkötése s a fellebbezési bíróság ítéletében részletezett különböző célú autózások után a felperes az alperest az autóból a Margit-hídnál tette le és az édesanyját a Lukács­fürdőből a saját lakására vitte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom