Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 17 Az alperes a házasság megkötése napján délután a saját anyjának lakásán tartózkodott és oda kérte a nővérét is és ezek társaságában töltötte az időt este 7210 óra feléig s ekkor ment a felperes lakására. A peres felek az ezt követő eseményeket tették a kereset és viszonkereset tényalapjává. A fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint a felperes a lakásba bemenni akaró alperest ebben megakadályozta és az anyja ottlétére utalt. Erre az alperes azt kérte, hogy a felperes mutassa be az anyjának mint feleségét, mire a felperes azt válaszolta : «azt már nem». Az alperes egyben kijelentette, hogy most már neki ott a lakásban a helye és a felperesnek azt mondotta : «eddig te szekíroztál, most már én foglak szekírozni». Ekkor az ebédlőből az előszobába lépett a felperes anyja, aki azt kérdezte : «mi az, fiam, talán új cselédet fogadtál?» — amire az alperes azt mondta : «engedje meg asszonyom, hogy bemutassam magam» — amire a felperes anyja azt válaszolta : «nem vagyok kíváncsi az ilyen bemutatkozásra* — és ezzel visszament az ebédlőbe. Az alperes ekkor az előszobából az udvari és fürdőszobán át akart a lakásba menni, de a felperes visszahúzta s mivel az alperes rosszullétet mutatott, a nevezettet az udvari szobában leültették. Az alperes néhány pillanat után felállott és a konyhaajtón keresztül a lépcsőházba futott, amire a felperes és a házvezetőnője az előszobából a lépcsőházba lépve, az alperest karonfogták és a lépcsőn lefelé vonszolták, miközben az alperes azt kiabálta : «miért ütnek engemet mindig, lelövöm, lelövö.m» és megfeszítette magát, mint aki menni nem akar. Az alperesnek e megfeszített állapotában a lába a bokacsontnál megütődött, majd elájult s erre a házvezetőnő tanácsára bevitték a felperesi hálószobába, hol az alperest az ágyba lefektették és a felperes az édesanyjához tért a vendégszobába aludni. Másnap (III. 3.) a felperes reggel és délben is benézett az ágyban volt alpereshez és öt óra tájban bement hozzá és kérte, hogy a lakásból szépszerével távozzék, azonban az alperes azt válaszolta, hogy ő csak a felperessel együtt megy el és csak úgy, ha a külön lakásban vele együtt fog lakni és mint feleségét fogja bemutatni, amit azonban a felperes megtagadott és az alperest újból távozásra szólította fel, amire az alperes azt válaszolta: «úgy látszik? előbb akarsz özvegy lenni, mint elvált». Az alperes kérésére azonban a felperes sonkát és kekszet vitetett a nevezettnek és ezzel — abból a szobából az ebédlő felé nyíló ajtó zárjának megigazítása után — eltávozott. .Magánjogi Döntvénytár. XXIV. 2