Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 141 nak, mégis az ügylet létesítése nélkül és az ügyleti célt meghiúsító hiba nélkül nyilvánvalóan nem keletkezett volna. Figyelemmel tehát arra, hogy a felperes — akit az alperes — mint ügynök is —fajsertés tenyésztőnek ismert —a malacokat nem a fogyasztás céljaira való felhasználás végett, hanem a meglévő' tenyészállománya növelésére vásárolta, az alperes felelősségvállalásának okszerűen csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy azzal biztosítani kívánta a felperest abban az irányban is, hogy a malacoknak a tenyésztés helyére., való befogadása a már ott meglévő állományt a fertőzéssel nem veszélyezteti. Ezzel szemben az a kérdés, hogy a felperes kellő gondossággal járt-e el akkor, amikor a malacokat egyedül a felelősségvállalásban bízva, a származási hely megbízhatóságának a járlatlevélből való ellenőrzése nélkül úgy vette át, hogy azokat ugyan egy külön istállóban helyezte el, de azokat oda mégis a sertéskonda szokásos közlekedési útján hajtotta keresztül, nem eredményezheti az alperes felelősségének a megszüntetését, hanem mindezeknek csupán annak a megállapításánál lehet esetleg jelentősége, hogy a bekövetkezett kár kizárólag az alperes felelősségére esik-e, vagy pedig annak az előidézésére közrehatott-e mulasztásával vagy eljárásával a felperes maga is? Alapos tehát a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy az alperes kártérítési kötelezettsége az anyagi jog értelmében meg lett volna állapítható. = A határozat álláspontja megfelel annak a tételnek, hogy a károkozó a közvetett kárért is felel, ha tudott olyan körülményekről, amelyek a közvetett kárt lehetővé tették (feltéve, hogy az oksági összefüggés egyébként is adekvát). — V. ö. Grosschmid, Fejezetek I. kötet, 712. oldal. 174. A sértett felet megillető kártalanítás szem fontjából és az igényelt járadék összegének a meghatározásánál nem a döntés alkalmával élvezett, hanem a baleset elszenvedésekor volt jövedelem az irányadó. (Kúria 1931. szept. 18. P. VI. 5627/1930. sz.) = Állandó gyakorlat (Mjogi Dtár IV. 75., XI. 168, XII. 116. Jogi Hirlap L 1115., III. 1481. stb.). — Kivétel csak abban az esetben van, ha a károsult a baleset idején még nem volt teljesen keresőképes. (Mjogi Dtár VIII. 194., VI. 87., XI. 128., XII. 111. ; Jogi Hirlap I. 1830., III. 801., IV. 8.) 175. I. Több tárgy együttes haszonbérbeadás esetében, ha a haszonbérlót utóbb bárkinek a ténye vagy bármely külső körülmény a használattól megfosztja