Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

142 Magánjogi Döntvénytár. vagy számbavehetően akadályozza, és e mellett a haszonbér valamennyi tárgyra együttesen volt megállapítva, a haszonbért arányosan mérsékelni kell. — II. A haszonbérlő nemteljesítés miatt kártérítést csak abban az esetben követelhet, ha az ilyen esetek valamelyike a haszonbérbeadó hibájából következett be. (Kúria 1931. szept. 17. P. VI. 7743/1930. sz.) = Ad I. : A haszonbér aránylagos leszállítására 1. Dt. 3. f. XXI. 8., 4. f. II. 20.; Mjogi Dtár I. 81. ; Jogi Hírlap II. 1250. — Ad II. Megfelel az eddigi gyakorlatnak 1. pl. Mjogi Dtár X. 188. ; mindkét fél vétkessége esetén a kár a vétkesség arányában, ennek meghatározhatatlansága esetén pedig egyenlő arányban oszlik meg. (Mjogi Dtár IX. 105.) 176. Nincs oly jogszabály, amelynek értelmében a feleknek peren kívüli kiegyezése esetében az egyik peres fél ügyvédjének költségeiben a másik fél — kifejezett költségvállalás nélkül — marasztalható volna. (Kúria 1931. szept. 11. P. VI. 8230/1929. sz.) Indokok: Mindkét alsóbíróság ezt a kereseti kérelmet azért utasította el, mert (. . . Mint a fejben ....). A felperes e döntés ellen azon az alapon élt felülvizsgálati kérelemmel, hogy a törvényben hiányzó jogszabályt a joggyakorlatnak kell pótolni, mert a törvény (Ppé. 18. §) szelleméből következik, hogy a pervesztes, illetőleg a fizetni köteles féllel szemben feltétlenül megítélendő a perköltség az ügyvéd részére akkor is, ha azt a nyertes fél neki elengedte vagy ha a peres felek egymásközt bíróságon kívül kiegyeztek és az ügyvédi költség viseléséről nem gondoskodtak. A másodrendű alperes a kérdéses perben feltétlenül vesztesnek tekintendő, marasztalása tehát helyt foghat annál inkább, mert eljárása rosszhiszemű volt . E kérdésben a kir. Kúria a felperes érvelését helyt nem állónak, ellenben a fellebbezési bíróság ítéletében kifejtett jogi felfogást az ott felhozott okokból helyesnek találta. A meg nem támadott tényállás szerint a felperes és az elsőrendű alperes között oly megállapodás létesült, hogy az elsőrendű alperes pernyerés esetén a megítélendő összeg bizonyos hányadát szolgáltatja a felperesnek, pervesztés esetén pedig csak a készkiadásokat lesz köteles annak megfizetni. Kétségtelen, hogy a felperes e megállapodás alapján a per befejezésének módja tekintetében önálló jogi érdeket nyert, amelyet ügyfele, az elsőrendű alperes, a perbeli ellenfelével (másodrendű alperes) bíróságon kívül és a félperes közremű-