Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)
136 Magánjogi Döntvénytár. Ez a szerződés azonban, amint a felperesnek az előadásából is kitűnik, módosult azzal, hogy Sz. Antalné alperes kijelentette, hogy a felperes nem fog pénzt kapni, mert megvan mindene. A fentebb ismertetett tényállásból következően a szerződés módosításának a mértéke abból állott, hogy a felperes a rendszeres díjazás elmaradásáért oly bánásmódban részesült, amely az alkalmazottakkal szemben szokásosan nyújtott bánásmódot meghaladja. Helyes a felperesnek az az érvelése, hogy a szerződésnek ismertetett módosítása nem változtatott a szerződésnek szolgálati jellegén. A peres felek között ugyanis a függőségi viszony megmaradt, ami kitűnik abból is, hogy a felperest az alperesek időnként szabadságolták, ami azt mutatja, hogy az alperesek maguk is szolgálatban levőnek tekintették az alperest. Ezenkívül a kiskorú felperes csak arra volt jogosítva, hogy a szerződésből származó jogokon és kötelezettségeken módosítson, de nem arra, hogy a szolgálati szerződést megszüntetve, e helyett másnemű, az alperesek álláspontja szerint családjogi viszonyt teremtő megállapodást létesítsen. Mindebből az folyik, hogy a szerződésben beállott változás a szerződésnek oly tartalmú módosítása, amely szerint a felperes javára eredetileg megállapítottak helyett, más szolgáltatások léptek. A kizsákmányoló ügylet elemeit foglalja magában az oly szerződés, amelynek alapján a kiskorú személyes szolgálatait ingyen vagy meg nem felelő ellenértékért végezte. A módosított megállapodásban a kir. Kúria ily kizsákmányoló szerződést lát. A módosítás következtében ugyanis a felperes elveszítette a rendes havi fizetéshez való igényét és ennek ellenében az alkalmazottat szokásosan megillető bánásmódban, ellátásban, zsebpénzben és ruházatban részesült. Az ellátás szolgáltatása azonban az alapszerződés szerint is megillette a felperest. A zsebpénzt pedig a fentebb ismertetett tényállás szerint a felperes csak időnként, következésképpen az alperesek akaratától és jóindulatától függő időben és mértékben kapta. Ezekre tekintettel a bánásmódnak a szokásosat meghaladó mértéke az ellátással és a zsebpénzszolgáltatással együtt is meg nem felelő ellenérték az oly munkáért, amelyért az eredeti megállapodás szerint rendszeres havi díjazás, lakás, ellátás volt kikötve és amelyért szokás szerint a felperes ezeken kívül ajándékokra is számíthatott, amire G. Katalin a vallomásában reá is mutatott. A módosított szerződésnek kizsákmányoló volta megmaradt azután is, amidőn a felperes azt ugyanazokkal a feltételekkel nagykorúságának az elérte után folytatta, mert ekkor a felperes a szolgálatnak már 8 éven keresztül történt teljesítése