Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

136 Magánjogi Döntvénytár. Ez a szerződés azonban, amint a felperesnek az előadásá­ból is kitűnik, módosult azzal, hogy Sz. Antalné alperes kijelen­tette, hogy a felperes nem fog pénzt kapni, mert megvan min­dene. A fentebb ismertetett tényállásból következően a szerző­dés módosításának a mértéke abból állott, hogy a felperes a rend­szeres díjazás elmaradásáért oly bánásmódban részesült, amely az alkalmazottakkal szemben szokásosan nyújtott bánásmódot meghaladja. Helyes a felperesnek az az érvelése, hogy a szerződésnek ismertetett módosítása nem változtatott a szerződésnek szol­gálati jellegén. A peres felek között ugyanis a függőségi viszony megmaradt, ami kitűnik abból is, hogy a felperest az alperesek időnként szabadságolták, ami azt mutatja, hogy az alperesek maguk is szolgálatban levőnek tekintették az alperest. Ezen­kívül a kiskorú felperes csak arra volt jogosítva, hogy a szerző­désből származó jogokon és kötelezettségeken módosítson, de nem arra, hogy a szolgálati szerződést megszüntetve, e helyett másnemű, az alperesek álláspontja szerint családjogi viszonyt teremtő megállapodást létesítsen. Mindebből az folyik, hogy a szerződésben beállott változás a szerződésnek oly tartalmú mó­dosítása, amely szerint a felperes javára eredetileg megállapítot­tak helyett, más szolgáltatások léptek. A kizsákmányoló ügylet elemeit foglalja magában az oly szerződés, amelynek alapján a kiskorú személyes szolgálatait ingyen vagy meg nem felelő ellenértékért végezte. A módosított megállapodásban a kir. Kúria ily kizsákmá­nyoló szerződést lát. A módosítás következtében ugyanis a fel­peres elveszítette a rendes havi fizetéshez való igényét és ennek ellenében az alkalmazottat szokásosan megillető bánásmódban, ellátásban, zsebpénzben és ruházatban részesült. Az ellátás szol­gáltatása azonban az alapszerződés szerint is megillette a fel­perest. A zsebpénzt pedig a fentebb ismertetett tényállás szerint a felperes csak időnként, következésképpen az alperesek akaratá­tól és jóindulatától függő időben és mértékben kapta. Ezekre tekintettel a bánásmódnak a szokásosat meghaladó mértéke az ellátással és a zsebpénzszolgáltatással együtt is meg nem felelő ellenérték az oly munkáért, amelyért az eredeti megállapodás szerint rendszeres havi díjazás, lakás, ellátás volt kikötve és amelyért szokás szerint a felperes ezeken kívül ajándékokra is számíthatott, amire G. Katalin a vallomásában reá is mutatott. A módosított szerződésnek kizsákmányoló volta meg­maradt azután is, amidőn a felperes azt ugyanazokkal a feltéte­lekkel nagykorúságának az elérte után folytatta, mert ekkor a felperes a szolgálatnak már 8 éven keresztül történt teljesítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom