Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)
Magánjogi Döntvénytár. 135 A megállapodásnak a tartalma a szolgálati viszony elemeit foglalja magában, mert a megállapodás a felperest állandó személyes szolgálat teljesítésére kötelezte, őt az alperesektől függő helyzetbe hozta és ennek ellenében a felperes részére díjazás volt kikötve. Nem változtat ezen az a kikötés, hogy a felperes családtagként t ekintessék és az a tény sem, hogy a felperes családtagként szerepelt, mert ez a kikötés és a tény a bánásmódra vonatkozik és az állandó személyes szolgálatnak gyakori természetszerű következménye, aminek az 1876. évi XIII. törvénycikknek 2. §-a kifejezést is ad. A szolgálati szerződés megállapítását nem zárja ki az a tény sem, hogy a felperes részére meghatározott munkakör és munkaidő nem volt megjelölve, mert a háztartásban és gazdaságban való tevékenykedés természetszerű következménye, hogy az ily tevékenykedésre felfogadott egyénnek a munkaköre nincs oly szorosan meghatározva, mint valamely ipari és kereskedelmi alkalmazotté. Éppen ezért ez nem is változtat a szolgálati viszonyból eredő függőségen. A gyámi törvény 94. § értelmében, ha a gyám megengedi, hogy gyámoltja szolgálatba lépjen, a törvény a gyámot csak arra kötelezi, hogy gondoskodjék, hogy a kiskorú oly helyen vállaljon szolgálatot, ahol erkölcsi veszélynek kitéve nincsen. A szolgálatbalépett kiskorút akarata ellenére a szolgálatból a gyám el nem vonhatja. Ugyancsak a törvénynek 3. §-a szerint a kiskorúak, akik életük 14 évét betöltötték, szabadon rendelkezhetnek azzal, amit szolgálatuk által szereznek, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak. A törvénynek ezekből az egybevetett rendelkezéseiből következik, hogy (. . . Mint a fejben II. alatt . . .). Arra nézve nincs ténymegállapítás és e miatt nincs is az ítélet megtámadva, hogy a felperesnek az édesanyja, az ő természetes és törvényes gyámja, a felperesnek a szolgálatbalépését ellenezte, jóllehet a szolgálatbalépésről tudomással kellett bírnia, ami a felek abból az előadásából is következik, hogy a felperes őt a szolgálati ideje alatt meglátogatta. Arra nézve sincs tényállás, hogy a felperesnek az édesanyja kifogást emelt az ellen, hogy a felperes azokkal a feltételekkel lépjen szolgálatba, amelyeket az árvaház igazgatója az alperesekkel közölt. így azokat a felperesnek édesanyja a maga részéről is helyesnek fogadta el. Mindezekből pedig következik, hogy a már 16 éves felperesnek a szolgálatba lépésre engedélye volt. Az árvaház igazgatója által létesített megállapodás alapján tehát szolgálatba léphetett és ezzel a megállapodás feltételei reánézve is kötelezővé váltak.