Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

132 Magánjogi Döntvénytár. felesége között még szó sem lehet, a közös vagyonról pedig — külön felhatalmazás nélkül — az egyik házastárs önállóan nem rendelkezhet. = A Kúria örvendetes világossággal írja körül és választja szét a közszerzeménynek és a házastársak közös tulajdonának újabban meglehetősen összekuszált fogalmait. V. ö. Mjogi Dtár XXIII. 108. világos szóhasználatát is. 162. /. A közel rokonok között teljesített szolgálatok ingyenességének vélelme csak az eltartott rokon javára szól, nem alkalmazható azonban akkor, ha a tartást kiszolgáltató fél költségmegtérítési követelését a tartásra kötelezett apával szemben érvényesíti. — II. A törvényen alapuló gondozási kötelezettség terjedelme az apának, mint törvényes képviselőnek társadalmi állása, vagyoni viszonyai és a kiskorú szükségletei szerint igazodik. (Kúria 1931. júl. 2. P. III. 5933/1930. sz.) Indokok : A csatolt árvaszéki iratok szerint a másodrendű felperes 1923. évi június hó 5-én azzal a kérelemmel fordult az árvaszékhez, hogy az alperesnek akkoron 12 éves Mátyás utónevű fia felett gyakorolt apai hatalmát szüntesse meg, mert a gyermekkel durván bánik, tartását és nevelését elhanyagolja, kenyéren és paprikán kívül neki egyebet nem ád, korát és erejét meghaladó földmunkával terheli meg, aminek következtében az apja házát elhagyva, teljesen legyengülve, betegen kért nála védelmet és ellátást. V. város árvaszéke azonban 1923. évi július hó 21-én 1113/1923. szám alatt hozott határozatával a lefolytatott bizonyítási eljárás adataiban az alperes atyai hatalmának megszüntetésére okot nem talált és a fellebbezési bíróság is tényként állapította meg, hogy kiskorú M. Mátyásnak az apai házból történt eltávozását az alperes magatartására visszavezetni nem lehet. Ennek ellenére beismerte az alperes, hogy jóllehet az árvaszék elrendelte a kiskorú kiadatását és az árvaszék határozatának karhatalom igénybevételével is érvényt szerzett, a fiú a felperesek biztatására mindig visszaszökött, mire megunva a sok izgalmat, kiskorú fia örökségének nagyobb részét a felperesek kezelése alá bocsátotta és a kiskorút a felperesek gondozásában hagyta meg. Az alperes ezzel az eljárásával kétségtelenül jóváhagyta a felpereseknek azt a készségét, amellyel a kiskorú fiát ellátás és neveltetés céljából háztartásukba fogadták, — ez a jóváhagyás