Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 127 menvén férjhez, szép bútorokra volt szüksége és kijelentette, hogy neki egyéb nem kell. Ilyen körülmények között tehát tévedés vagy megtévesztés sem állapítható meg, a kényszer fenn nem forgására nézve pedig helyes a fellebbezési bíróság álláspontja. A lemondó nyilatkozat ezek szerint érvényes, miért is a felperes anyja jogán törvényes öröklési igényt nem támaszthat. De nincs joga kötelesrészhez sem, mert (. . . Mint a fejben II. alatt . . .). = Ad I.: A lemondásnak nem is kell ingyenesnek lennie ahhoz, hogy az értékkülönbség ellenére hatályos legyen. Ha sem a fejben említett akarathiányok, sem színlelés nincsen, az ügylet mint visszterhes is megáll, sőt nem is minősíthető a felek kifejezett akarata ellenére ingyenesnek. Az ügylet tartalmát nem az értékviszony, hanem az ügyleti rendelkezés határozza meg. Az ellenkező felfogás a laesio enormis elismerését jelentené. 152. Az elöörökös az utóörökléssel terhelt vagyon állagának hibáján kívül beállott apadásáért nem felel. (Kúria 1931. július 2. P. I. 8386/1930. sz.) = Ugyanez következik a MTK. jav. 2152. § 2. bek.-éből és 679. § 1. bek.-éből. 153. Fideicommissum inter vivos érvényességéhez végrendeleti alakszerűség nem szükséges. (Kúria 1931. jún. 11. P. I. 2428/1930. sz.) Indokok : A 2.'/. alatt csatolt adás-vevési szerzó'dés szerint H. Antal eladó a keresetbe vett ingatlanokat azzal a kikötéssel adta el Sz. István örökhagyónak, hogy az örökhagyó után az ingatlanokat csak az első feleségétől, H. Borbálától származó gyermekei örökölhőtik. Ez a kikötés ném Sz. István örökhagyónak az ő halála esetére szóló rendelkezése, hanem annak a kérdésnek H. Antal által kívánt és Sz. István által elfogadott rendezése, hogy az ingatlanok tulajdona Sz. István halála után kikre száll át, aminek következtében ennek az élők közti ingatlanátruházással kapcsolatos kikötésnek érvényességéhez a végrendeletre előírt alakiságok megtartása nem volt szükséges. A kikötés lényegében Sz. István örökhagyó tulajdonjogának az ő élete tartamára való korlátozása oly értelemben, hogy az ő halála után az ingatlanok a szerződés erejénél fogva és nem a Sz. István után való öröklési jog alapján az örökhagyó első házasságából származó felpereseket illetik, miért is az ingatlanok Sz. Istvánnak élete tartamára korlátozott tulajdonjogára