Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

128 Magánjogi Döntvénytár. tekintettel hagyatékává nem váltak és Sz. István a jogérvényes szerződés őt kötelező rendelkezésén végrendeletileg a felperesek sérelmére velük szemben joghatályosan nem változtathatott. Az örökhagyót végrendelkezési jog csak abban az esetben illette volna, ha tulajdonjoga a korlátozás alól felszabadul. = L. Grosschmid : Fejezetek, T. kötet, 100. old., Szladits, Dologi jog 49. sk. old. 154. A kötelesrészessel szemben a haszonélvezet vagy terhelési tilalom az ingatlanoknál értékcsökkentő tényezőként figyelembe nem vehető. (Kúria 1931. máj. 29. P. I. 2272/1929. sz.) = V. ö. a fenti 29. és 54. sz. eseteket. 155. Az 1894: XXXIV. te. 90. §-ában szabályozott biztosítási kötelezettség az ideiglenes nőtartási díjakra ki nem terjed; így ez alapon a megítélt és még le nem járt ideiglenes nőtartásdíj biztosítására a zálogjog bekebelezésének vagy előjegyzésének sincs helye. (Kúria 1931. ápr. 11. Pk. V. 7569/1930. sz.) 156. Telekkönyvezetlen ingatlannál a birtoklás ténye tulajdoni vélelmet alapít meg ; ezzel a vélelemmel szemben annak kell erősebb jogot bizonyítania, aki a maga tulajdonjogát vitatja. (Kúria 1931 máj 29 p j 2264/1929. sz.) Indokok : Az ingatlan telekkönyvezetlen volta és a felperes birtoka alapján a tulajdonjognak a felperes javára fennálló vélelmével szemben az alperest terhelte saját erősebb jogának kimutatása. Tartozott volna tehát az alperes bizonyítani, hogy az ingatlant vásártér céljára ő jelölte ki s hogy azt a község az 1891. évet követően az ő hozzájárulásával, avagy a visszabocsátásra való felhívás ellenére használta. Mindezt azonban az alperes nem bizonyította. A telekkönyvi betét tartalmára pedig tulajdonjogának bizonyítása végett az alperes nem hivatkozhatik, mert a telekkönyvezetlen és a felperes birtokában állott ingatlannak a betétszerkesztéskor az alperes tulajdonaként való bejegyzése az 1886 : XXIX. tc. 12. §-ára tekintettel szabálytalanul történt.