Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

70 Magánjogi Döntvénytár. felperes részére elkülönítettek, mérnökkel felmérettek, arról vele vázrajzot készíttettek s ez a 12 m. hold terület azóta a felperes birtokában van. Ebból a tényállásból következik, hogy nem az alperesek és a felperes között jött létre ingatlanelidegenítés, hanem a T. cég és az alperesek között, és hogy az alperesek és a felperes között aziránt jött létre megállapodás, hogy a fenti szerződésbó'l folyó vételi jogot a peresfelek a T. céggel szemben a fenti megállapodás szerint fogják gyakorolni. Az erre vonatkozó megállapodásukat szabályozták a fentiek az A. alatti okirattal, amely megállapodás egyébként tanukkal is bizonyítva van. Hyen körülmények között a kereseti igény megítélésére nincsen befolyása annak, hogy a peresfelek egymás között adásvételi szerzó'dést nem kötöttek, mert közöttük a fentiekből kitűnőleg nincsen adás-vétel, hanem közöttük a T. céggel írásbelileg érvényesen megkötött adás-vételi szerződésben való részeltetés tárgyában jött létre a megállapodás. Ennélfogva a peresfelek egymásközötti viszonyában nincsen jelentősége a 4420/1918. M. E. sz. rendelet határozmányainak. Miután a fentebb részletezett irányadó tényállás szerint a vételár tekintetében az volt a peresfelek megállapodása, hogy az alperesek a 12 m. hold területet ugyanolyan árban engedik át a felperesnek, mint az a T. céggel kötött szerződésben foglaltatik, az A. alatti megállapodásnak az a kitétele, amely szerint alperesek a felperes ingatlan illetőségét később, éspedig akkor létesítendő megállapodás szerint fogják átíratni, amikor az ingatlan tulajdonjoga telekkönyvileg a nevükre kebeleztetett, akként értendő, hogy ez a megjelölés az átírás módozatait feltüntető szerződési határozmány. = Az esetet úgy lehet érteni, hogy az alperesek ingatlan szolgáltatására irányuló követelésüket engedményezték (részben) felperesre, amely engedményhez csakugyan nem kell írásbeli szerződés. 92. Az ajándékozási szerződésnél ellenkező kötelezettségvállalás esetétől eltekintve a szerződő feleknek rendszerint felteendő szándéka az, hogy az ajándékozó nem akarja magát oly jognak átruházására kötelezni, amelylyel maga sem bír. ^Kúria 1931> ápr 9> p y 2822/1929. sz.)> Indokok: Az A. alatti közjegyzői okirat nem kifogásolt tartalmából s a m—i 199. és 196. számú telekkönyvi betétek hiteles másolatából a Te. 40. §-a alapján megállapítható, hogy