Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

64 Magánjogi Döntvénytár. mulasztás körül őt nyilvánvalóan gondatlanság terhelte, mert könnyen tudomást szerezhetett volna arról, hogy az egyház­község által elfogadott tervnek ki a szerzője és a szerzőhöz kér­dést intézhetett volna, kívánja-e nevének feltüntetését. S e részben a kir. Kúria egészen közömbösnek tartja azt, hogy a gipszmodellen a másodrendű felperes feltüntette-e a nevét. A törvény szóbanlevő szakaszában ugyanis nincsen ki­fejezve és abból törvényértelmezés útján sem olvasható ki, hogy az, aki a közzétett művön a szerző nevét annak akarata ellenére mellőzi, ezért csak abban az esetben legyen felelős, ha a szerző neve az eredeti művön is fel volt tüntetve. A másodrendű alperes tehát a másodrendű felperes sérel­mére elkövette a törvény 23. §-ában meghatározott vétséget s így másodrendű felperesnek kártérítéssel tartozik. Arra semmi adat nincs, hogy a másodrendű felperest ebből folyóan vagyoni kár érte, az azonban, hogy erkölcsi kára szár­mazott, kétséges nem lehet. Az erkölcsi kár megtérítése címén a kir. Kúria a törvény 30. §-a alapján az eset körülményeire s különösen arra való tekintettel, hogy a templom időközben felépült s így már a másodrendű felperes nevének állandó hirdetője, 200 P-t állapí­tott meg s ennek megfizetésére a másodrendű felperest kötelezte. = A határozat messzemenő tudakozódási kötelezettséget állít fel, midőn megkívánja a mű^ön fel nem tüntetett szerző akaratának kipuhato­lását. Kétségtelen, hogy a törvény általános kifejezésmódja (<<akarata ellenére*) ily magyarázatot megenged, mégis a szerzői jogi védelemnek ily mértékű kitágítása ezen a ponton e védelem egyébkénti terjedelméhez viszonyítva, aránytalannak mutatkozik. 47. /. Az oly tartalmú megállapodás a tulajdonos­társak között, hogy a tulajdonközösséget akként szün­tetik meg, hogy az egyik tulajdonostárs a másik ingatlan­jutalékát megveszi, ingatlanelidegenítésre vonatkozik; kö­vetkezéskép a 4420/1918. M. E. számú rendeletben fog­lalt anyagi jogszabály értelmében annak érvényességéhez okiratba foglalás szükséges. — II. A tulajdonközösség megszüntetése csak úgy foghat helyet, ha a megszünte­tésnek a módja egyik részesre sem méltánytalan. — III. A tulajdonközösségnek árverés útján megszünteté­sére az idő még mindig alkalmatlan. (Kúria 1930. jan. 10. P. V. 1790/1928. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom