Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 63 amit a törvény 60., 61. és 67. § értelmében a szerzői jog bitorlásának kell tekinteni. Eldöntendő kérdés volt a perben, hogy mennyiben vannak jogosítva a felperesek a szerzői jog bitorlásából eredő jogokat érvényesíteni. A felperesek egyező előadása szerint a első- és másodrendű felperesek abban állapodtak meg, hogy a templomterv bármely nyilvános közlése az elsőrendű felperes előzetes engedelmével történhetik. De e mellett a felperesek egyezően adták elő már a keresetükben azt isr hogy az elsőrendű felperes jogot nyert a másodrendű felperestől az építendő templomot ábrázoló fényképek és képeslevelezőlapok árusítására. A felpereseknek ebből az utóbbi előadásából pedig, amelynek valóságát az alperesek kétségbe nem is vonták, megállapítható, hogy a másodrendű felperes az elsőrendű felperesre ruházta az őt, mint szerzőt illető azt a jogot, hogy a templom gipszmodelljéről fényképek készíttessenek s azok, illetve az azok alapján készített képeslevelezőlapok forgalomba hozassanak. Ennélfogva az elsőrendű felperesnek kereseti joga van ahhoz, hogy a gipszmodell fényképének jogosulatlan közzététele címén a szerzői jog bitorlásának kimondását kérelmezhesse. Az elsőrendű alperes akkor, amikor a P. H. egyik munkatársa neki a gipszmodell fényképét megmutatta, hozzájárult ugyan ahhoz, hogy a fénykép a P. H.-ban közzététessék, de felelőssége pusztán felelős szerkesztői minősége alapján meg nem állapítható, mert nem az ő hatáskörébe tartozott annak vizsgálata, hogy a közzétételhez az engedély megvan-e. A szerzői jog bitorlását illetően a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt, illetve az elsőbíróság ítéletéből átvett helyes okfejtés szerint a másodrendű alperest, vagyis a laptulajdonos-vállalatot ellenben gondatlanság alapján felelősség terheli. Ehhez képest helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság a másodrendű alperes terhére a szerzői jog bitorlásának a törvény 18. §-a értelmében az elsőrendű felperes sérelmére való elkövetését. Megjegyzi a kir. Kúria, hogy a per során védekezésként felhozott az a ténykörülmény, hogy a templom fényképének a lapban való közzététele csak hasznára vált a templomépítés propagandájának, nem zárja ki a másodrendű alperes terhére a bitorlás megállapítását, mert (. . . Mint a fejben I. alatt . . .). Az elsőrendű felperes vagyoni és nem vagyoni kár címén 2000 P-t tett követelésbe. A fellebbezési bíróság idevonatkozóan az ítéletben felhozott és az elsőbíróság ítéletéből átvett indokok alapján helyesen jutott arra a meggyőződésre, hogy az elsőrendű felperest a bitorlásból folyóan semmi kár nem érte éspedig annál kevésbbé, mert a templom képének már korábban a N. U.-ban történt közzététele is propaganda céljából történt (11. sorsz. jzőkönyv). Áttérve arra a kérdésre, hogy mennyiben terheli a másodrendű alperest felelősség a másodrendű felperessel szemben, e részben nem vitás, hogy a gipszmodellen a másodrendű felperes a nevét fel nem tüntette s a P. H.-nak a templom fényképét tartalmazó példányai sem tüntetik fel a másodrendű felperesnek, mint szerzőnek nevét. A kir. Kúriának az alsóbíróságokéval ellentétben az az álláspontja, hogy a másodrendű alperes a másodrendű felperes sérelmére elkövette a törvény 23. §-ában említett vétséget akkor, amikor a templom fényképének hírlapi közlésénél nem tüntette fel a másodrendű felperesnek, mint szerzőnek nevét, amely