Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 43 gattak és segítségért kiabáltak, mire az alperes előbb sikertelenül hívta fel a legényeket a verekedés beszüntetésére, majd. pedig a csővel felfelé tartott forgópisztolyából célzás nélkül tette azt a riasztó lövést, amely a felperest találta és rajta a kártérítési követelés alapjául vett sérülést okozta. E ténymegállapítás alapjául a fellebbezési bíróság a jelen eljárásban beszerzett többi peradat mellett a büntetőeljárásban kihallgatott tanuk esküvel megerősített vallomását is felhívja. Amennyiben pedig a felhívott tanúvallomások a kiemelt megállapításnak megfelelő adatot tényleg tartalmaznak és a fellebbezési bíróság nem volt elzárva attól sem, hogy az előző büntetőeljárásban felvett ezeket a bizonyítékokat az előtte lefolyt bizonyítás eredményével együttesen vegye mérlegelés alá és a tényállást a büntetőeljárásban felmerült bizonyítékok figyelembevételével állapítsa meg, felperesnek a megállapítás ellen iratellenesség címén közelebbi részletezés nélkül emelt az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság megfelelő peradat nélkül jutott a döntés alapjául vett tények megállapításához, helyt nem áll. Nincs alapja az anyagi jog megsértése címén előterjesztett felülvizsgálati támadásnak sem. Az anyagi jog szerint ugyanis (. . . Mint a fejben . . .) Minthogy pedig az előbb kifejtettek szerint irányadó tényállásból helyes következtetés útján jutott a fellebbezési bíróság ahhoz a megállapításhoz is, hogy az alperes által elkövetett és a felperes sérelmét okozó cselekményére az alperes apját ért közvetlen és jogtalan megtámadás elhárítása végett szükség volt, felperes az alperestől a vétlen kártételre vonatkozó magánjogi szabályok értelmében sem követelheti a kára megtérítését, mert az ilyen alapon támasztott kárkövetelés sem áll meg akkor, ha az ezt előidéző cselekmény — mint a jelen esetben is — nem jogellenes. Nem vehető figyelembe végül a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése sem, hogy az alperes tudatában lévén a használt eszköz veszélyességének, ebből az okból és mert a támadás elhárítására előbb veszélytelenebb módon nem törekedett, a káráért tárgyi alapon is felelősséggel tartoznék. Eltekintve ugyanis attól, hogy az irányadó tényállás szerint az alperes a támadás elhárítását szóbeli felhívás útján előzően sikertelenül kísérelte meg, a felperes előbb kiemelt érvelése azért sem jöhet figyelembe, mert tárgyi alapon való felelősségről ebben az esetben nem lehet szó, amennyiben a forgópisztoly tartása másokra különös veszéllyel csak használat esetében jár,