Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

36 Magánjogi Döntvénytár. zetten hozzájárult ahhoz, tehát megbízta a felperes engedményezőt azzal, hogy az engedményezett követelést az engedményes javára peresítse. Ez pedig az engedményezett adós, az alperes jogi helyzetét nem rontja le és az engedmény lényegére sincs kihatással. Minthogy tehát az engedményes hozzájárult ahhoz, hogy részére az engedményezett követelést az engedményező, a felperes peresítse, a felperességi jog hiánya nem forog fenn és pedig annál kevesbbé, mert a kereshetőségi jogot harmadik személy javára sem törvény, sem más jogszabály ki nem zárja. Az alperesnek az a kifogása, hogy pernyertessége esetén perköltsége tekintetében a felperessel szemben esetleg hátrányosabb helyzetbe jut, mint jutna akkor, ha a pert az engedményes indította volna, nem helytálló, mert az említett feltétel bekövetkezése esetén a per vitelére a felperesnek megbízást adott engedményes ezen megbízás tényénél fogva a pernyertes alperes perköltségeiért a saját személyében felelős és nincsen akadálya annak, hogy az alperes kérelme esetén az esetleg pervesztes alperes költségeiben az engedményes elmarasztaltassék. ^ (Kúria 1929. dec. 5. P. IV.[3790/1929. sz.) Indokok: Alperesnek a felperesség ellen irányuló felülvizsgálati támadása az alábbiak szerint alaptalan. Az engedménnyel az engedményező az átruházott követelés által képviselt vagyonértéket az engedményesnek engedi át. Az engedmény lényegét alkotó ez a vagyontárgyátruházás megvalósul a szerződő feleknek oly megállapodása mellett is, — amint ez az adott esetben az F/A. jelű okirat tartalmához képest történt — hogy akként rendelkeznek, hogy az átruházott követelésnek az engedményes javára behajtása az engedményező joga és kötelessége, ez a megállapodás tehát, mint az engedmény fogalmával nem ellenkező és az adós helyzetét nem súlyosbító kikötés, vele szemben is hatályos, amennyiben az adós — az adott esetben az alperes — ugyanabban a jogállapotban marad, amelyben akkor is lett volna, ha felperes őt az engedményezésről nem értesíti, amikor is az engedményezésről tudomást sem szerzett alperes az állandó bírói gyakorlat által követett jogszabály szerint, amely egyezik a Mt. 1224. §-a rendelkezésével, az engedményezés ellenére hitelezőjének engedményező felperest tekinthette volna. Az érintett megállapodás hatályossága azért sem lehet kétséges, mert ha az engedményes jogosítva van az engedményezett követelést az engedményezőre behajtás végett visszaengedményezni, — ami a peresfelek közt nem is vitás — úgy nem lehet akadálya annak sem, hogy a követelés behajtása már az engedmény iránt létrejött szerződésben az engedményezőnek tartassák fenn. Ehhez a szerződésszerű, az adósra nem sérelmes megoldáshoz úgy az engedményezőnek, mint az engedményesnek figyelembe veendő jogi és gazdasági érdeke fűződhetik, amennyiben : egyfelől a bizonyítékok felett közvetlenül rendelkező en-