Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 37 ge.dményezőnek érdekében állhat, hogy az engedményesnek fedezetül átengedett követelés érvényesítése végett szükséges per — mellőzve a külön költséget okozó mellékbeavatkozást — minél egyszerűbben és gyorsabban bonyolíttassék le, másfelől az engedményes érdeke szempontjából is indokolt lehet, hogy az engedményező ellen fennálló követelés fedezetéül felajánlott követelést, az annak behajtásával járó kellemetlenség és költség terhe nélkül, fogadja el. Ezekből folyóan a kérdéses, az alperessel szemben is joghatályos kikötés mellett nem lehet szó arról, hogy alperes kérésére az engedményes e per költségében esetleg elmarasztaltassék. A fellebbezési bíróság ellenkező álláspontja téves. Nem jogszerű felperesnek az a csatlakozási kérelme, hogy az alperes a felperesség ellen tett kifogása folytán felmerült költségek megtérítésére a per végeredményére tekintet nélkül már most köteleztessék, mert az alperes védekezésének csupán egy részletét képező előkérdés körül felmerült költségek kérdése az ügy végelintézésétől függetlennek nem tekinthető. A kifejtett okokból a kir. Kúria az alperest felülvizsgálati kérelmével, a felperest pedig csatlakozási kérelmével elutasította és az ezúttal felmerült felülvizsgálati eljárási költség viselésének kérdését is a véghatározatra tartotta fenn. = A határozat két, jogunkban el nem döntött kérdést is érint : az engedményező aktorátusáét és a «perjogi bizomány»-ét. (Utóbbira v. ö. Szobonya Béla cikkét a Jogállam 1927. szeptemberi számában.) A határozat egyik kérdést sem dönti el; kérdés marad, hogy az engedményessel kötött megállapodás hiányában követelheti-e az engedményező — a harmadik személy javára szóló szerződés ígéretvevője mintájára — a teljesítést az engedményes részére? és nem állapítható meg a Kúria okfejtéséből, érvényesnek ismeri-e el általában a követelés átruházása nélkül a követelés behajtására adott olyan megbízást, hogy a megbízott a maga nevében, de a megbízó részére követelje a teljesítést akár a megbízó, akár a saját kezéhez? Az utóbbi volna a szorosabb értelemben vett «perjogi bizományi), melynek hatályosságát a Kúria P. IV. 1074/1926. sz. ítélete nem ismerte el. A fentközölt ítélet szóhangzata inkább arra enged következtetést, hogy a Kúria az oly perlési megbízást sem ismeri el általánosságban érvényesnek, melynél fogva a megbízott a maga nevében a megbízó kezéhez követelheti a teljesítést; inkább úgy látszik, hogy a fennforgó esetben az engedményező kezén mintegy «ius deductum»-ként hagyta meg a bíróság a perlés jogát. — A perlési megbízás kérdését f. évi ápr. 26-án teszi jogegységi döntés tárgyává a Kúria I. sz. jogegységi tanácsa. 26. Ha a törvényes örökösök az örökhagyónak nem törvényszerű alakban kinyilvánított végakaratát végrendeleteként elfogadták, az abban hagyományosként megjelölt személynek a hagyatékból való részesítése többé nem az örökösök által önkéntes elhatározásukból nyújtott aján-