Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)
10 Magánjogi Döntvénytár. Indokok : A fellebbezési bíróság azon az alapon kötelezte az alpereseket az adás-vételi szerződés teljesítéseképpen a kereseti vételár megfizetésére, hogy ők a szerződést utólagos cselekményeikkel érvényesnek ismerték el és részben teljesítették, minélfogva közömbös az, hogy az elsőrendű alperes a szerződés kötésekor ittas állapotban volt-e és hogy a szerződés tárgyát tevő ingatlan értéke ós annak vételára közt szembeötlő aránytalanság van-e? Az alperesek a miatt élnek felülvizsgálati panasszal, hogy a fellebbezési bíróság nem rendelte el a bizonyítást az ingatlanok forgalmi értékére és arra a tényállításra, hogy ő a vételt követő napon a felperest a szerződéstől való elállásra kérte fel a vétel idejében volt részeg állapota miatt. Ez a panasz alaptalan. Ha a felek a semmisség okának megszűnte után a semmis szerződést megerősítik, egymás irányában akként vannak jogosítva és kötelezve, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint az alperesek az 1927. évi március 7-én kötött szerződést követőleg 1927. április 24-én vételár-részletet fizettek, 1927. szeptember 3-án az elsőrendű alperes a második részletre fizetési haladékot kért és 1927. augusztus 19-én a tulajdonjog átírását szorgalmazta, a nélkül, hogy az ügylet semmis voltát bármely alkalommal említette volna, és minthogy ezen adatok alapján a fellebbezési bíróság helyes következtetés útján jutott arra az eredményre, hogy a felek között létrejött szerződés utólagos megerősítést nyert, a fellebbezési bíróság döntése anyagi jogszabályt, az előbb előadottak szerint felajánlott bizonyítás mellőzése pedig eljárási szabályt nem sért. — Ugyanígy a MTK. jav. 1010. § 2. bek.-ének értelmezési szabálya. 9. Az évek során át házassági ígéretekkel s a gyermektartási kötelezettségnek házasságkötéssel való megoldásával áltatott s bizalma kihasználásával követelése érvényesítésétől visszatartott felperesnek az a magatartása, hogy azalatt az idő alatt a gyermektartási igény érvényesítése iránt további lépéseket nem tett, a felperessel szemben az érvényesítés indokolatlan elmulasztásának megállapítására nem szolgálhat. (Kúria 1929. máj. 6. P. III. 4671/1928. sz.)