Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 11 Indokok : Válasziratában tett (22. sz. a.) beismerése alapján megállapítható tényállás szerint pedig még az 1922. évben — már nősülése utáni második évben is — csak 120 P volt a havi fizetése, ami családja tartására lévén szükséges, vagyoni viszonyai folytán történt az, hogy a felperes tartási igényét eddig nem érvényesítette s jelenleg is 210 P körüli havi fizetéssel és jövedelemmel bírván, azt legjelentékenyebb részében ma is saját és családja fenntartására kell fordítania s az atyai vagyonból várható örökrészével még nem rendelkezvén, eddigelé vagyontalansága volt az oka annak, hogy a felperesnek a tartás érvényesítésével a kereset megindításáig várakoznia kellett ; s maga az alperes még a tartásdíj fizetésére vonatkozó tárgyalások alkalmával is állandóan családfenntartási kötelezettségét hangoztatva, csak az 1923. évet meghaladó időben jutott 600 négyszögöl ingatlan szerzésével s jegyzői fizetése fokoztaos javulásával oly vagyoni helyzetbe, hogy a tartásdíj fizetése s annak mérve tekintetében még az 1926. évben is folytatólagosan s állandóan folyamatban tartott tárgyalások során végül 1926. március 4-én és július 10-én kelt leveleiben teljesítőképességéhez mérten a tartásdíj összegszerűsége tekintetében is ajánlatot tehessen. A Polgárjogi Határozatok Tárában 471. szám alatt közzétett kötelező erejű kir. kúriai határozatban kifejezésre jutott jogszabályban felállított azzal a vélelemmel szemben, mely szerint ha a visszatérő időszakokban fizetendő tartásdíjakra irányuló követelés hosszabb időn át felszaporodott részleteinek egyszerre való behajtása a kötelezett fél vagyoni érdekét súlyosan megtámadná, a jogosított az ily követelésről lemondottnak tekintendő — ha azt huzamos időn át indokolatlanul nem érvényesíti — a jogosított fél nincs elzárva oly ténykörülmények felhozásától és bizonyításától, amelyek szerint a lefolyt huzamosabb idő alatt az adóshoz közvetlenül, akár közvetve intézett felszólítás útján, akár más módon megfelelő lépéseket tett, melyek a követelés behajtását célozták s eme lépések csak azért nem vezettek sikerre vagy azért hagyattak abba, mert a kötelezett fél oly ingó és ingatlan vagyonnal nem rendelkezett, melyből a követelés behajtása egyáltalában vagy legalább különösebb nehézség nélkül várható lett volna. A megállapított tényállásból azonban jog- es okszerűleg következik, hogy (. . . Mint a fejben . . .) az alperesnek más nővel való házasságkötése után pedig annak tudomásulvételétől kezdve a gyermektartás iránt az alperessel közvetlenül felvett tárgyalások annak vagyontalansága s családja eltartására alig elégséges fizetésére tekintettel, a követelés behajtására