Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Maya n jog i Dönt vénytá r. Á fellebbezési bíróság lehat az anyagi jogszabály ellenére kötelezte a felperest arra. hogy a járadék mindenkori felvételekor életbenlétét hatósági bizonyítvánnyal igazolja. 3. Ha az örökhagyó hozzájárult ahhoz, hogy végintézkedése írásba foglaltassék, akkor szóval kijelentett végakarata az 1876: XVI. tc. 19. §-a értelmében szóbeli végrendeletnek csak abban az esetben lenne tekinthető, ha az örökhagyó határozottan kijelentette volna, hogy végintézkedését annak írásba foglalása mellett is szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. (Kúria 1929. ápr. 17. P. I. 47/1929. sz.) Indokok : L. Gyula, V. Pál, P. Antal és Sch. Tamás végrendeleti tanuk vallomása megegyezik abban, hogy Cz. György örökhagyó végakaratának kijelentésekor nem nyilatkozott arra nézve, hogy szóbeli vagy írásbeli végrendeletet kíván-e tenni és a fellebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint L. Gyula tanúnak arra a kérdésére, hogy a tanú a végrendeletet írásba foglalja-e, az örökhagyó oly értelmű választ adott, hogy tessék, nem bánja, mindegy, ha írásbafoglalja, ha nem, mire Jj. Gyula az örökhagyó végintézkedésének írásba foglalását megkezdte, de azt be nem fejezhette, mert az örökhagyó a végrendelet írása közben meghalt. Ebből a tényállásból kétségtelen, hogy az örökhagyó hozzájárult ahhoz, hogy végintézkedése írásba foglaltassék, ennek következtében kijelentett végakarata az 1876. évi XVI. tc. 19. §-a értelmében szóbeli végrendeletnek csak abban az esetben lenne tekinthető, ha az örökhagyó határozottan kijelentette volna, hogy végintézkedését annak írásbafoglalása mellett is szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. Ily értelmű kijelentést azonban egyik tanú vallomása szerint sem tett, miért is végintézkedése szóbeli végrendeletnek nem tekinthető, mint írásbeli végrendelet pedig azért nem áll meg, mert írásbafoglalása be nem fejeztetett. Annak a körülménynek, hogy maguk a végrendeleti tanuk az örökhagyó végintézkedését szóbeli végrendeletnek tekintették-e, perdöntő jelentősége nincsen. Minthogy az örökhagyó után érvényes végrendelet nem maradt, a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felpereseket a felülvizsgálati kérelemmel élő alperesekkel szemben keresetükkel elutasította és pervesztességük folytán ezeknek az alpereseknek perköltségében elmarasztalta. Ennek következtében a fellebbezési bíróság által a felperesek ré-