Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 3 bíróság a Pp. 371. §-a értelmében eljárási jogszabály megsértése nélkül bocsátotta esküre és a másodrendű felperesnek esküvel megerősített vallomása alapján megállapított ez a tényállás az okszerű következtetés szabályaival azért nem áll ellentétben, mert nincs adat a perben arra, hogy az alperes akár postai kézbesítői fizetéséből, akár ezenfelül vállalt kisegítő munkáiért kapott napibéreiből tényleg megtakarította azt a 25.000,000 koronát, amelyet állítása szerint az ingatlan vételára címén a felpereseknek kifizetett. A fellebbezési bíróság ezek szerint az alperest a 25.000,000 korona vételár visszatérítése iránt támasztott igényével is helyesen utasította el és a Pp. 270. §-ának megfelelő mérlegeléssel megállapított tényállásból vont helyes következtetéssel jutott a fellebbezési bíróság arra az eredményre is, hogy a csatolt jegyzék 5—7. tételei alatt felsorolt ingók értékéért sem tartoznak a felperesek az alperessel szemben vagyoni felelősséggel. Nem vitás azonban, hogy az alperes ama másfél éven át, amely alatt a B) alatti szerződés 4. pontjában vállalt kötelezettségénél fogva a felperesek háztartásának teendőit ellátta, a felpereseket ápolta és gondozta, — ezek házánál kapott lakást és ellátást, ennek a természetben nyújtott szolgáltatásnak egy hóra eső értéke pedig nyilván felér azzal a havi 30 koronával, amelyre a szakértő az alperesnek a felperesek gondozása és háztartásuk ellátása körül kifejtett munkáját becsülte — nyilván téves ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amellyel felpereseket az alperes által a szerződés értelmében teljesített eme szolgálatok készpénzbeli megtérítésére kötelezte. Abból a megállapított tényállásból továbbá, amely szerint az alperes a felperesekkel a békés együttélés idején közösen étkezett, okszerűen még nem vonható következtetés arra, hogy az alperes a felperesekhez költözése alkalmával hozott két darab egyéves sertést és 25—30 darab baromfit a felperesekkel közös háztartás céljaira fordította, de még eme tényállás valósága esetében sem volna a haszonállatok értékének megtérítési kötelezettsége a felperesekre áthárítható, mert a közös háztartásban a vagyon jövedelmét közösen élvezó' rokonok között a közönséges fogyasztásra átengedett állatok értéke a vagyon együttesen élvezett jövedelmével kiegyenlítettnek tekintendő', az állatok értéke címén felszámított összegek sem vonhatók tehát amaz ellenszolgáltatások fogalma alá, amelyeket a B) alatti szerződés hatálytalanságánál fogva az alperes a felperesektől jogszerűen visszakövetelhetne. Ez az indoka annak, hogy a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének a 799 pengő megfizetésére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, az alperest erre vonatkozó igényével is elutasította és mert a felperesek keresetüknek csak 1500 aranykoronára értékelt ingatlan szolgáltatására irányult részével utasították el, míg 11,520 pengő értékű ingatlan visszaadására indított keresetüknek hely adatott, a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest a Pp. 426. és 543. §-ainak egybevetett rendelkezései értelmében úgy az elsőbíróságnál, mint a fellebbezési eljárásban felmerült költség megfizetésére kötelezte, egyebekben a felpereseket felülvizsgálati kérelmüknek ezt 1*