Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

156 Magánjogi Döntvénytár. zése alapján, felbontotta. Az iratok szerint ezt követően a felperes ugyancsak 1919. július 19-én N. N.-el házasságot kötött. A magyar minisztérium által 4038/1919. M. E. szám alatt kibocsátott rendeletnek 4. § értelmében, ha azoknak a feleknek valamelyike, akiknek házasságát a rendes bíróságok működésének szünetelése alatt felbontották, ennek a rendeletnek az életbelépéséig, 1919. augusztus 19-ig új házasságot kötött, ez a házasság a fennálló házasság akadálya okából nem semmis és megkötésével az előbbi házasság megszűnt. Ily esetben a házasság megszűnésével kapcsolatos jogkövetkezményeket akként kell megszabni, mintha a házasságot bírói ítélettel bontották volna fel és ha a bíróság a felbontásban az egyik felet se találja vétkesnek, a jogkövetkezményeket úgy határozza meg, mintha mind a két fél vétkes volna. A házasság megszűnésével kapcsolatos ezeket a jogokat bármelyik fél a házassági per bírósága előtt keresettel érvényesítheti. Az idézett jogszabályból kifolyóan a felperesnek elsőrendű alperessel megkötött házassága az új házasságnak a megkötésével megszűnt és a felperesnek abból származó az az igénye, hogy elsőrendű alperes a felperes nevének a viselésétől eltiltassék, nem más, mint a házasság megszűnésével kapcsolatos jogkövetkezménynek az érvényesítése. Ennek a jogkövetkezménynek az elbírálásánál pedig, az idézett rendelet értelmében, döntő annak a megállapítása, hogy a bontásban ki volt a vétkes. A fellebbezési bíróság azonban nem állapított meg tényállást annak az eldönthetése irányában, hogy a bontásban melyik fél, avagy pedig mind a két házasfél vétkes-e. Kern teszi feleslegessé ezt az a tény, hogy a házasságot felbontó proletárbíróságnak a határozata elsőrendű alperest a felperes nevének a viselésétől eltiltotta, mert az idézett rendelet 2. §-ában foglalt általános rendelkezés szerint ez a határozat érvénytelen. A fellebbezési bíróság ítéletét, e miatt a hiányossága miatt, az abban foglalt tényállás alapján a névviselés kérdésében nem lehet elbírálni, miért is a fellebbezési bíróság ítéletét erre vonatkozó részében fel kellett oldani és a fellebbezési bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára kellett utasítani. Az iratok tartalmának megfelelően és okszerűen megállapított tényállás szerint elsőrendű alperesnek gyermekei születtek, akik a felperes nevére anyakönyveztettek. Az anyagi jog értelmében a házasság megszűnése után fogant gyermekek törvénytelen származásúak és az édesanyjuk családi nevét viselik. Ebből folyóan azt, hogy a nevezett gyermekek nem az édesanyjuk családi nevén, hanem a felperes nevén vezettetnek az anyakönyvben, téves anyakönyvi bejegyzés eredménye.