Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 141 alperes az ingatlanára 10.000,000 K jelzálogkölcsönt vett fel, mert figyelembevéve azt, hogy a tényállás szerint az alperes ezt a kölcsönt nagyobb részében az egyik gyermekének megsegítése céljából vette fel és hogy a gyermekének ekként juttatott összeg annak várható kötelesrészét sem éri el, az alperesnek említett ténykedése indokolatlan és könnyelmű vagyon megterhelésnek nem tekinthető. A fellebbezési bíróság ítéletében előadott azokból a körülményekből, hogy az alperes a felperesekkel rossz viszonyban van és hogy az alperes mások előtt hangoztatta, hogy a vagyonát fel akarja használni, hogy a gyermekeinek ne jusson semmi, •— kapcsolatosan azzal, hogy az alperes a házát valóban eladásra kínálta — lehet ugyan arra következtetni, hogy az alperesnek akarata arra irányul, hogy a felperesek az ő vagyonából semmit sem kapjanak, — tékozlás megállapíthatása nélkül azonban pusztán az a körülmény, hogy a kötelesrész iránti kijátszásának lehetősége fennforog — nem szolgálhat okul arra, hogy a szülő a vagyon felett való szabad rendelkezés jogában korlátoztassék. = A döntés szorosan értelmezi az ITSz. 4. §-át s azt — helyesen — nem tartja kitérj eszthetőnek oly értelemben, hogy a még kérdéses és bizonytalan, jövőbeli kötelesrész-igény védelme komoly ok nélkül az örökhagyó élők közti rendelkezési jogának korlátozására vezessen. 104. A rosszhiszemű szerzővel egyenlő elbánás alá esik az is, aki abban a tekintetben, hogy a szándékolt jogügylet harmadik személy jogos igényét jogtalanul meg ne sértse, gondatlansággal jár el. (Kúria 1930. jún. 20. P. V. 2702/1930. sz.) Indokok: Az általános jogszabályok szerint a jogok szerzésére irányuló jogügyleteknél a szerző jóhiszeműsége kívántatik meg, minek hiányában a szerzés rosszhiszeműnek tekintendő és amennyiben rosszhiszemű, a kötött jogügylet az azáltal jogaiban sértett harmadik személy irányában hatálytalan és mint ilyen megtámadható. Általános jogszabály továbbá az is, hogy ( . . . Mint a fejben . . .), mert az általános jogszabályok értelmében a jogügyletek megkötésénél mindenki azt a gondosságot tartozik kifejteni, amelyet az adott viszonyok között az élet felfogása szerint rendes embertől elvárnak ; aki pedig ezt a gondosságot elmulasztja, azt gondatlanság terheli. Nincsen olyan jogszabály, amely a bírói árverésen való vétel esetében a vevőre nézve általános jogszabály alól kivételt állapítana meg.