Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 135 Jogszabály, hogy ( . . . Mint a fejben I. alatt . . .). A fennforgó esetben a fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy a meghatalmazottak, mint a vevő is, B. János örökhagyó haláláról nem bírtak tudomással akkor, amikor a kérdéses ideiglenes adás-vevési szerződést létesítették és illetőleg aláírták és így a fellebbezési bíróság a kérdéses ideiglenes adásvevési szerződést érvényesnek tekintette. Ez a megállapítás és az arra alapított jogi álláspontja azonban téves, sőt iratellenes is. U. i. a meghatalmazottak nemcsak a D) •/. alatti meghatalmazás alapján, hanem mint örökösök is létesítették a szerződést ; ebből pedig helyesen csak azt lehet következtetni, hogy az ideiglenes szerződést megkötő és aláírt gyermekek az örökhagyó meghatalmazását megszüntető tényről (a haláláról) már tudomással bírtak, minélfogva ideiglenes adás-vevési szerződést mint meghatalmazottak már nem köthettek, e szerint a kérdéses ideiglenes adás-vevési szerződés már ez okból is érvénytelen. De érvénytelen ez a szerződés abban az esetben is, ha azt az örökhagyó örököseinek a szempontjából vizsgáljuk, mégpedig azért, mert a hagyatékadó végzés szerint az ideiglenes szerződés tárgyát tevő ingatlant egyedül öröklő felperes hozzájárulása az okiratból ki nem tűnik. Márpedig a 4420/918. M. E. sz. összminisztériumi rendelet értelmében ingatlan elidegenítéséhez és így megszerzéséhez okirat szükséges, amely okiraton úgy az ingatlant elidegenítő, mint az azt megszerző félnek aláírása kell hogy szerepeljen ; a kérdéses okiratot pedig a felperes nem írta alá és nincs bizonyítva az sem, hogy felperes egy későbbi más okiratban fejezte volna ki hozzájárulását az, minélfogva teljesen közömbösek a fellebbezési bíróság által felhozott azok az érvek, amelyekből azt következtette, hogy felperes az eladás ellen nem, csakis a vételár összege ellen tett kifogást, hiszen az adás-vételi jogügylet lényegesebb alkateleme éppen maga a vételár. Felperesnek felülvizsgálati kérelme a fentebbiekre való tekintettel alapos lévén — a kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak ítéletét a rendelkező rész értelmében megváltoztatta. A szerződés érvénytelensége folytán az 1886 : VII. tc. 22. §-ának utolsó bekezdésében foglalt jogszabályhoz képest az eredeti állapot helyreállításának a szükségessége állott be, amelyet a bíróság hivatalból is elrendelni köteles. = Ad I. : A MTK. jav. szerint a meghatalmazás megszűnése — visszavonás esetétől eltekintve — az alapviszonyhoz igazodik (1029. § 2. bek.). (Ha ez megbízás, a megbízó halálára az 1630. § 1. bek. rendelkezése áll: a megbízás kétség esetében nem szűnik meg.) — Ad II. : Lényegileg így már Mjogi Dtár XVI. 40. — V. ö. MTK. jav. 963. §. 1. és 2. bek.