Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

130 Magánjogi Döntvénytár. (Kúria 1930. ápr. 9. P. I. 6859/1929. sz.) Indokok : A keresethez A) •/• alatt csatolt okirat szerint a felperesek az abban részletezett ingó s ingatlan vagyonukat az alperesre ruházták át annak ellenében, hogy az alperes velük közös háztartásban élve gondjukat viselje, földjeiket megművelje, a felpereseket öregségükben, betegség vagy munkaképtelenség esetén mindenben gyámolítsa, gyógyíttassa és holtuk után eltemettesse, az alperes pedig a felpereseknek az ő javára szóló rendelkezését elfogadta és az ellenszolgáltatások teljesítésére kötelezte magát. Az okirat ezek szerint a felperesek után való öröklés kérdésének szerződéses szabályozását foglalja magában, vagyis tartalma szerint öröklési szerződés. A szerződés nem érvénytelen azért, mert az alperes annak megkötésében teljeskorúként vett részt, noha még kiskorú volt, mivel a felperesek maguk sem állítják, hogy az alperes korára nézve tévedésben voltak és a per adataiból egyébként sem tűnik ki, hogy a felperesek a szerződés megkötésénél az alperes teljes korúságát lényegesnek tekintették és a teljeskorúságnak a szerződés érvényesülésére befolyása lett volna, de az alperes cselekvőképességének hiánya tárgytalanná is vált annak következtében, hogy az alperes teljeskorúságának elértével perbeli védekezése szerint a szerződéshez hozzájárult. Az 1874 : XXXV. tc. 70. §-ában és 79. §-ának c) pontjában megszabott követelmények megtartása a törvény 68. §-a szerint nem érvényességi kellék, a keresethez A) •/. alatt csatolt közjegyzői okirat tehát közokirat erejével bír abban az esetben is, ha való is a felpereseknek az az állítása, hogy az okiratot felvevő kir. közjegyző a szerződő feleket személyesen nem ismerte s ennélfogva valótlan az okiratnak az a része, hogy a kir. közjegyző a feleket személyesen ismerte, feltéve, hogy a szerződő feleknek személyazonossága egyébként megállapítható. A jelen esetben pedig nem vitás hogy az A) •/. alatti szerződést a peresfelek kötötték meg, ennélfogva szükségtelen volt a kir. közjegyző és az ügyleti tanuk kihallgatása arra, hogy a szerződő feleket személyesen ismerték-e. = Ellenben magánvégrendeletnél a tanuk képessége a személyazonosság bizonyítására érvényességi kellék : Mjogi Dtár XXI. 56. — A fenti döntéssel lényegileg egyező: Mjogi Dtár XII. 31. 95. /. Magánjogi csábítás esetében, ha az erkölcsi és vagyoni kár mennyiségileg kifejezetten szétválasztva nincs, a megítélt kárösszeg az erkölcsi és fennforgó vagyoni kárt együtt juttatja kifejezésre. — II. A nőnek magánjogi