Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 111 Indokok : A folyamodó kérvényéhez csatolt biztosítéki okirat tartalma szerint a jelen esetben kizárólag váltóhitelből eredő követelések biztosítására alapíttatott a keret biztosítási jelzálogjog s az adósok kifejezetten megengedték, hogy a külön jelzálogjog ingatlanukra, a végzés rendelkező részében körülírt kártérítés erejéig is bejegyeztessék. Minthogy pedig az 1877 : VIII. tc. határozmányai, annak 9. §-a szerint, a váltókövetelésre alkalmazást nem nyernek és az 1927 : XXXV. tc. 2. §-a feltételes vagy jövőbeli követelés biztosítására is jelzálogjog alapítását megengedi, minthogy továbbá a fölhívott törvény 7. §-ának 2. bekezdése és a 23,000/1929. I. M. rendelet 17. és 18. §-a szerint is kamat vagy más mellékszolgáltatás erejéig a jelzálogjog százalékszerűen vagy egyébként határozottan telekkönyvi bejegyzés tárgya lehet, mindezeknél fogva a kir. Kúria úgy találta, hogy (. . . Mint a fejben . . .). 84. /. A végrendelet érvényességének kérdése rendszerint a keresetben előadott megtámadási okok alapján bírálandó el, a végrendelet ellen fellépő örökös azonban nincs elzárva attól, hogy a per későbbi szakában a végrendeletet olyan okból is megtámadja, amely a végrendeletből ki nem tűnik s amelyről csak a kereset előterjesztése után szerzett tudomást. — //. Nincsen olyan jogszabály, amely előírná, hogy a végrendelet alakszerűségeinek megtartása tekintetében a tényállást csak az összes végrendeleti tanuk kihallgatásával lehet megállapítani. (Kúria 1930. ápr. 29. P. I. 1471/1929. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben I. alatt . . .) Az első perbeli felperesek az örökhagyónak 1917. évi november hó 9. napján kelt s az 1876 : XVI. tc. 6. §-a alá eső írásbeli magánvégrendelete ellenében csak a fellebbezési eljárásban érvényesítették az idézett törvény 3. és 6. §-ain alapuló azokat az érvénytelenítési okokat, hogy a végrendelkezésnél alkalmazott tanuk az örökhagyót és a végrendelet tartalmát nem ismerték s hogy a végrendeleti tanuk a végrendelkezésnél nem is voltak az örökhagyóval együttesen jelen, ugyanakkor előadták azonban a nevezett felperesek azt is, hogy ezekből a végrendeletből ki nem tűnő megtámadási okokról csak a támadás előterjesztésének idejében értesültek; ezt az előadásukat P. Mihály és neje alperesek, akik az említett végrendeletre egyedül kívánnak jogot alapítani, nem vonták kétségbe. Erre való tekintettel a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt akkor, amikor a végrendelet érvényességének a kérdését ezeknek a megtámadási okoknak a szempontjából is elbírálta. Az említett megtámadási okokra vonatkozó tényállás te-