Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 9r» meg és hogy az ellenérdekeltek az ügyészségi megszüntető' határozat dacára is lényegileg a feljelentés behatása alatt voltak egyezkedésre hajlandók. Az 1874 : XXXIV. tc. 54. és 55. §-ain sarkalló bírói gya­korlat szerint (. . . mint a fejben II. alatt . . .). A jelen esetben tehát a felperesek tiszteletdíja a javukra a címen kikötött, egyességileg befolyt 16,600 P-nyi összeg 15 %-ának 60 %-ban, vagyis 1494 pengőben volt megítélendő. 1 Ezért az alperest ebben a szintén törlesztetlen 1494 pengő­ben is el kellett marasztalni. A rendelkező részben foglalt összeg­gel ekként a felpereseknek ez ügyből kifolyóan támasztható összes munkadíj és tiszteletdíjkövetelése ítéletileg rendezve van. = Ad I. : V. ö. Mj. Dtár XIX. 63. alatt közölt határozatot, mely szerint a megbízás visszavonására való jogról nem lehet lemondani. A MTK. jav. szerint a felmondás jogáról csak a megbízott mondhat le, de ilyen esetben is fontos okból helye van felmondásnak (1629. § 3. bek., v. ö. az I. tervezet 1673. § 3. bek. indokolásával). 70. Ha a házasuló a másik féllel nem közölte, hogy ismétlődő súlyos betegségben szenved, ezzel a másik felet lényeges személyi tulajdonsága tekintetében megtévesztette. (Kúria 1930. ápr. 1. P. III. 2788/1929. sz.) Indokok : A Pp. 270. §-ának megfelelően és az iratok tar­talmával egyezően megállapított, meg nem támadott tényállás szerint, a felperes házasságának megkötése előtt, 1926. november havában kezdett az alpereshez sűrűbben is járni és 1926. novem­ber havában tartotta meg az alperessel az eljegyzését. Ennek megtörténte után, 1926. december végén közölte az alperes a felperessel, hogy a nyakán forradások vannak, mire a felperes azt felelte, hogy azokat látta. Ugyancsak a jegyességi viszony alatt azt is közölte az alperes a felperessel, hogy a könyöke fáj,, mert azt megütötte. Hasonló közlést tett az alperes atyja is a felperes atyjának és a felperes nővérének. Az se vitás, hogy az alperes jobblábának a kis újja le van vágva. A felperesnek meg nem cáfolt előadása szerint ő ezt az életközösség megszűnésének a napján látta meg. A fentebb megjelölt módon megállapított és meg nem támadott tény az is, hogy az alperes hol a csontokban, hol pedig a nyirokmirigyekben helyhezkötöttséggel jelentkező tuberkulótikus betegségben szenved. Ennek következménye volt az alperes lába ujjának elvesztése és a nyakmirigyek el­gennyedése, ami a nyakon látható hegeket okozta. Ennek követ­kezménye a könyök megbetegedése is, amely Eöntgenkezeléssei

Next

/
Oldalképek
Tartalom