Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Üli Magánjogi Döntvénytár. gyógyítható. Általában véve az alperes betegsége nem gyógyít­hatatlan, hanem gyógyítható és nem fertőző betegség és beteg­ségének lényegéről az alperes nem tudott és nem is tudhatott. Habár a tényállás szerint betegségének a lényegéről az alperes nem is tudott, abból a körülményből, hogy a lábának egyik új ját le kellett vágni és ezt követően, bár több idő múlva, nyakán oly betegség keletkezett, amit a tényállásnak meg nem táraadott anyaga szerint az orvos Eöntgensugárral kezelt, úgy az alperesnek, mind pedig a szüleinek tudniok kellett, hogy az alperes ismétlődő súlyos betegségben szenved. Erre mutat az is, hogy úgy az alperes, mind pedig az édesatyja szükségesnek találták annak a közlését, hogy az alperesnek a könyöke fáj. noha szerintük az csak megütés következménye volt. Ebből folyóan azzal, hogy a felperessel se az alperes, se pedig a szülei nem közölték, hogy az alperes ismétlődő súlyos betegségben szenved, a felperest az alperesnek egészségi állapota tekinteté­ben megtévesztették. Ez a megtévesztés pedig lényeges személyi tulajdonságra vonatkozik, mert a házasság már lényegénél és cél­jánál fogva a házasfeleknél bizonyos testi és lelki tulajdonságo­kat, így különösen a testnek és léleknek egészségét kívánja meg. Minthogy pedig a felperesről, mint gazdálkodóról, élet­viszonyainál fogva is feltételezhető, hogy házasságát az alperes­sel nem kötötte volna meg, ha tudja, hogy az alperes ismétlődő súlyos betegségben szenved és így hiányzik a házasságnak egyik lényeges és a felperes által létezőnek hitt előfeltétele, mert abból magából, hogy az alperes nyakán forradásokat látott és hogy az alperes könyöke fáj, az ez utóbbiról történt közlés módja követ­keztében is az alperes ismétlődő betegségéről a felperes nem tudhatott : a kir. Kúria megítélése szerint a felperest nem lehet jogszerűen arra kötelezni, hogy az alperessel oly házasságban éljen, aminek egyik lényeges és a házasság megkötésekor léte­zőnek hitt előfeltétele hiányzik. Az iratok szerint keresetét a felperes az elenyészési határ­időn belül nyújtotta be. Oly tények pedig nincsenek a fellebbe­zési bíróság ítéletében megállapítva, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a felperes a házasságot utólag helybenhagyta (Ht. 65. §). Ily tényállításokat az alperes maga se tett. Mindennél fogva a felperes felülvizsgálati kérelme követ­keztében a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoz­tatta és a peresfelek házasságát a Ht. 55. § alapján érvénytelen­nek nyilvánította. = Epilepszia elhallgatása: Dtár 3. f. XXIII. 30., XXV. 178., 4. f. II. 234. — Mjogi Dtár X. 120., XIX. 52., XXII. 5. — Megtévesztés elme­zavar tekintetében : Dt. 3. f. XXV. 177., 4. f. VI. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom