Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. S ifj. gróf A. Gyula a továbbiakban eképpen is járt el. Az újabban beadott kérvénye tartalmából kétségtelenül az állapítható meg u. is, hogy ifj. gróf A. Gyula az édesatyjának a végrendeletében kifejezett akaratát szem eló'tt tartva terjesztette elő újból kérelmét a hitbizomány felállítása iránt és az újabban bemutatott alapítólevélben is arra hivatkozik, hogy az atyja végrendelete értelmében neki és testvérének «vált kötetelességévé megtenni a törvényes lépéseket arra, hogy a célba vett hitbizományalapítások tényleg létesüljenek is». Az újabb alapítólevélben is az id. gróf A. Gyula után maradt az a vagyon jelöltetett meg hitbizományi vagyonnak, amely a végrendeletben erre a célra meghatároztatott és lényegében a végrendelettel egyezően jelöltetett meg az öröklési rend is. Mindezek alapján a kir. Kúria ifj. gróf A. Gyulának azt az intézkedését, amely szerint az első kérelem elutasítása után új alapítólevél bemutatásával újabb kérelmet terjesztett elő a hitbizomány felállítása iránt, nem az édesatyja végrendelkezésétől független, önálló elhatározás eredményének, hanem a végrendeletben foglalt meghagyás teljesítésének, az adott viszonyok között lehetséges teljesítésének tekintette. Ebből következik, hogy a végrendeletekben foglalt rendelkezés volt alapja a tiszadobi hitbizomány felállításának. A hitbizomány alapítása kérdésében felmerült vita eldöntésénél fontos annak a kérdésnek a tisztázása is, hogy a hitbizomány céljára kijelölt vagyon felett milyen rendelkezési jog illette ifj. gróf A. Gyulát, mert a hitbizományi ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában 1869. évben kibocsátott igazságügy miniszteri rendelet 1. §-a értelmében a hitbizományi kérelem kapcsán ki kell mutatni, hogy a hitbizományul szánt vagyon az alapító teljes tulajdona. A tényállás szerint a tiszadobi hitbizományi abból a vagyonból alakították, amelyet id. gróf A. Gyula és neje végrendeletükben erre a célra kijelöltek. Ez a vagyon özv. id. gróf A. Gyulánénak és gyermekeinek — az id. gróf A. Gyula hagyatékának tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvben foglalt egyező nyilatkozata szerint — egészben id. gróf A. Gyulát illette. Id. gróf A. Gyula ezt a vagyont nem korlátlan tulajdonjoggal, hanem a közös végrendelet IV. pontja szerint «elsőszülöttségi hitbizományképpen» hagyta Gyula fiának. Id. gróf A. Gyula hagyatékának tárgyalásán az összes érdekeltek elfogadták az örökhagyó végrendeletét és ebből folyóan annak megjegyzésével, hogy a hitbizománynak szánt vagyon a hitbizomány felállításának engedélyezésével az illetékes hitbizományi hatóság hatáskörébe tartozik és e miatt hagyatékadás tárgya nem lehet, arra a vagyonra az örökösödési eljárást mellőzték. Ebből következik, hogy akkor, amikor ifj. gróf A. Gyula a tiszadobi hitbizomány felállításának megengedését kérte, a hitbizományul kijelölt vagyon nem volt az ő teljes tulajdona, és pedig annál kevésbbé, mert a tárgyaláson érvényesnek elfogadott végrendelet szerint ő a vagyont oly meg-