Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. hagyással kapta, amely őt a vagyon felett való szabad rendelkezési jogában gátolta s mert a felől, hogy a hitbizomány fel nem állíthatása esetében a hagyatéknak ez a része kit illet, a felek nem is tárgyaltak. Márpedig a végrendeleti intézkedésekből nyilvánvaló, hogy a végrendeletek a hitbizomány meg nem alakítása esetére ifj. A. Gyula részére másnak öröklési igényét kizáró teljes tulajdoni jogot nem biztosítottak. Ezek szerint tehát ifj. gróf A. Gyula a hitbizomány felállítása iránti kérelmeinek előterjesztésekor nem is volt abban a helyzetben, hogy a hitbizományul szánt vagyonra vonatkozó teljes tulajdonjogát igazolhassa. Egyébként a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv adataiból kétségtelenül megállapítható az is, hogy a hagyatéki tárgyaláson az összes érdekelteknek, tehát ifj. gróf A. Gyulának is az volt az akarata, hogy a hitbizományul szánt vagyon, mint az örökhagyó id. gróf A. Gyula vagyona, az id. gróf A. Gyula által alapított hitbizományok céljára használtassék fel és hogy ifj. A. Gyulának is ez volt a szándéka, illetve, hogy édesatyját tekintette a hitbizomány megalapítójának, éspedig a hitbizomány felállítása iránti első kérelmének elutasítása után is, az kétségtelenül kitűnik egyebek között abból, hogy a második kérvényében igazolta azt is, hogy a hitbizományok alapítása édesatyja, id. gróf A. Gyula örököseinek kötelesrészét nem sérti, mely körülmény igazolása teljesen indokolatlan lett volna abban az esetben, ha ifj. gróf A. Gyula nem az atyját, hanem önmagát tekintette a tiszadobi hitbizomány megalapítójának. A kifejtettek szerint id. gróf A. Gyulának és nejének közös végrendeleteikben nyilvánított akarata volt alapja a tiszadobi hitbizomány megalapításának és ifj. gróf A. Gyula csak szülőinek akaratát hajtotta végre, midőn atyjának közbejött halála után a szülők végrendeletében megjelölt hitbizomány felállítása iránt intézkedett. Minthogy pedig végrendeletben is lehet hitbizomány alapítása iránt hatályosan intézkedni és ilyen esetben magának a végrendelkezőnek a végrendeletben kifejezett akarata, nem pedig a végrehajtással megbízottnak az intézkedése alapja a hitbizomány megalakításának, minthogy továbbá a hitbizományul szánt vagyon kizárólag id. gróf A. Gyula és nem egyúttal a nejét is illette, a kir. Kúria megállapítandónak látta, hogy a tiszadobi hitbizománynak id. gróf A. Gyula az alapítója, aminthogy a hitbizomány felállítását engedélyező legfelsőbb elhatározás szövege is őt jelöli meg a hitbizomány alapítójának. Ebből pedig következik, hogy ifj. gróf A. Gyula nem volt jogosítva a tiszadobi hitbizomány alapítására vonatkozó rendelkezés visszavonására, mert ez a jog az 1862. évi kir. leirat 11. §-a és az 1869. évi igazságügyminiszteri rendelet 22. §-a szerint az ott megállapított feltételek mellett csak a hitbizomány alapítóját illeti meg. = A Kúria a végrendeleti meghagyásban foglalt közvetett kötelezést és nem a közvetlen alapító tényt tekinti a hitbizomány alapjának. Figyelemreméltó a Mjogi Dtár VI. 22. alatti határozatnak ezzel lényegileg ellenkező álláspontja, mely szerint nem a korábbi végrendeletben, hanem az alapító-