Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

SS Magánjogi Döntvénytár. (Kúria 1930. febr. 12. P. I. 7601/1929. sz.) Indokok : Nem vitás a perben, hogy a jelenleg a s—i 3765. sz. betétben A. I. 1—13., 18., 20—21. sorsz. alatt felvett ingatlanokat M. Istvánné az 1921. év június hó 1-én kelt «Alapító levél»-lel a «T. András és neje I. Ulrich Teréz alapítványáéra (felperesre) ruházta azzal, hogy azokat csak halála után bocsátja az alapítvány birtokába. A csatolt telekkönyvi kivonat szerint ennek alapján az 1922. évi június 10-én 1023. sz. alatt kelt végzéssel. A tulajdonjog az alapítvány javára be is kebeleztetett. E szerint az örökhagyó M. Istvánnénak 1926. évi február hó 22-én bekövetkezett halálával az ingatlanok birtoka a felperest minfc tulajdonost illeti. Ezzel szemben az alperes a 3765. számú betétben A. I. 4., 12., 20—26., 29. és 30. sorszámok alatt felvett ingatlanok birtokának kiadását azon az alapon tagadta meg, hogy a 4., 12., 25. és 29. sorsz. alatt felvett ingatlanokat az örökhagyó az alperessel kötött házasságának ideje alatt szerezte, a 20—24., 26. és 30. sorszámok alatt felvett ingatlanokon pedig a házasság alatt építkezéseket, beruházásokat végeztek. Ámde az alperesnek a közszerzeményre alapít ott egyébként is vitás igénye nem erősebb jogcím a felperesnek a a tulajdonjogon alapuló jogcíménél. Az alperes tehát a vitatott jogcímen nem tarthatja magánál a szóbanlévő ingatlanok birtokát s így a felperesnek az a kereseti kérelme, hogy az ingatlanok birtoka neki már ezúttal az alperes által támasztott közszerzeményi igényre való tekintet nélkül kiadassék, alapos. Ezért a kir. Kúria az alperest az említett ingatlanoknak birtokbabocsátására is kötelezte. = A közszerzemény kötelmi jellegének határozott, éles kifejezésre juttatása. Persze, a jogi eredmény nem a szembenálló «jogcímek» kisebb vagy nagyobb erősségén fordul meg, hanem a kötelmi igény relatív voltán. V. ö. az előző esetet. 66. /. A rendkívüli tömegmozgalmak idején és az azok behatása alatt elkövetett cselekménnyel okozott kárért csak a kár előidézői és ezek is csak egyénenként és csak a ténykedésük közvetlen eredményeként jelentkező kár erejéig felelősek. — II. Az egyetemleges kártérítési felelősséget kizáró ez a jogszabály azonban nem alkalmazható a kártételben résztvett azokkal az egyénekkel szemben, akik a károsított kifosztásában előzetes megállapodás után vettek részt vagy előzetes megállapodás nélkül ugyan, de együttesen kezdeményező cselekményeket követtek el.