Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 87 osztás alá esik annak dacára, hogy az ingatlant a harmadrendű alperes egészben a maga nevére irattá. Az ingatlan felerésze tehát az örökhagyó halálával az örökhagyó hagyatékának részévé vált. Az ingatlan eme felérészének hagyatéki minőségét nem szüntette meg az a tény, hogy a harmadrendű alperes az ingatlant a házasság megszűnte után egészben az elsőrendű alperesre ruházta át, mert a harmadrendű alperes a közszerzeményi megosztás alá eső vagyonnak a hagyatékhoz tartozó felerészéről rendelkezni a házasság megszűnte után nem volt jogosított, az elsőrendű alperes pedig a harmadrendű alperes rendelkezési jogának hiányáról a • harmadrendű alpereshez való gyermeki viszonyánál fogva szükségképpen tudott s így szerzése nem jóhiszemű. Ennélfogva a szóbanforgó átruházás érvénytelen annyiban, amennyiben a felperesnek az ingatlan tekintetében fennálló öröklési jogát sérti, vagyis a felperesnek az alperesekhez való viszonyában a szóbanforgó ingatlannak a felerészét is a hagyatékhoz tartozónak kell tekinteni s ennek a felerésznek 1/3-a törvényes öröklési joga alapján a felperest illeti. Mindezekben a közszerzemény megosztásának, a különvagyonok megtérítésének s végeredményben a hagyaték cselekvő és szenvedő állagának a kérdése csak a felperesnek az alperesekhez való viszonyában van rendezve, nincs azonban rendezve az alperesek között, mert az ítélet a pertársak egymáshoz való viszonyára nem hat ki. Ezért a hagyaték átadása a perben nem foghat helyet, hanem azt és az azzal kapcsolatos intézkedéseket az 1894: XVI. tc. 88. §-a szerint folytatandó örökösödési eljárásra kell fenntartani. = Ez a határozat — szemben az újabb gyakorlatnak félreismerhetetlenül uralkodó irányával (legújabban 1. különösen a fenti 51. sz. és a következő esetet) — ismét visszatérni látszik a közszerzemény régebbi dologi jogi felfogásához. Ezzel magyarázható, hogy a Kúria a lényegében kötelmi természetű közszerzeményi igényt «sértő» átruházást — tekintet nélkül a visszteher kérdésére is, utalással a gyermeki viszonyra — dologilag hatálytalannak tekinti. («. . . rendelkezni a házasság megszűnte után nem volt jogosított . . .») Az eredményen nem változtat az indokolás során utóbb alkalmazott «a felperesnek az alperesekhez való viszonyában* szóhasználat sem, A közszerzeményi követelés kötelmi természetére l.aMTK. jav. szabályozását (140—161. §), a polgári törvénykönyv előmunkálatait (különösen az I. tervezet indokolását : I. k. 240. old. és a Főelőadmány II. k. 135—138. old.); a bírói gyakorlatra : A Magánjogi Bírói Gyakorlat, 1901—1927., 66. old. 65. Az alapítvány ellen az alapító halála után ennek házastársa köz szerzeményi igényt nem, támaszthat.