Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

84 Magánjogi Döntvénytár. Az alperes a hitelező személyében fekvő ilyen oknak hozta fel azt, hogy a felperes lakásbérbeadók hitelképtelenek és az a veszély van, hogy ha az alperes az 1934. évi április hó 30-ig járó és a megállapodás l/A) szerint a bérleti szerződés telekkönyvi bekebelezéséről szóló végzés vételekor egyszerre egyösszegben fizetendő évi 4200 pengő, összesen 21,000 pengő bérből még hátralékos 12,000 pengőt a felpereseknek megfizeti ós a hitelezők a lakbérre végrehajtást vezetnek, a foglaláskor folyó és a reá következő negyedévi béren kívül a későbbi időre járó bért újból megfizetni tartozik (1927 : XXXV. tc. 29. § 2. bekezdés), az ingatlan elárverezése esetében pedig a lakását veszítheti el (Vht. 1881 : LX. tc. 181. § 1. bekezdése). Azonban ez a körülmény nem a hitelező személyében fekvő ok és nem olyan ok, amely miatt az alperes kötelezettségét nem teljesíthetné. Továbbá az alperes által felhozott veszély sem olyan, aminő minden egyébre tekintet nélkül letétbehelyezésre jogosít, mert a letétellel való teljesítést megengedő idézett jogszabályban említett veszélyen a hitelező kiléte körül való bizonytalanságból eredő veszélyt kell érteni. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a letétellel való teljesíthetés idézett szabályai alapján a felperesek fizetésre irányuló kereseti kérelmét nem utasította el. A felek közti jogviszony eldöntésében a viszonos teljesítésre vonatkozó jogszabályok irányadók. (. . . Mint a fejben III. alatt . . .) Az alsófokú eljárásban az alperes védekezett azzal, hogy a felperesek a lakást még nem bocsátották szerződésszerű állapotban az ő rendelkezésére és ezért a kereset időelőtti. De a felülvizsgálati kérelemben ezt az elvetett kifogását már nem hozza fel. Az pedig, hogy a fennálló törvényes rendelkezések alapján az alperes a jövőben a lakását esetleg elveszítheti, nem jöhet figyelembe, mert ennek az esetleges bekövetkezése sem változtat azon a tényen, hogy a felperesek a lakás rendelkezésrebocsátásával az esedékes volt szerződésbeli szolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek. Ez a bekövetkezhető körülmény tehát az alperest nem jogosítja fel az általa vállalt szolgáltatás megtagadására. (. . . Mint a fejben IV. és V. alatt . . .) A telekkönyvi állapot ugyan csak jóhiszemű harmadik személyek védelmét célozza, míg a közvetlen szerződő felek viszonyában feltétlen védelmet nem nyújt. így a felperesek sem hivatkozhatnak a velük közvetlenül szerződött alperessel szemben feltétlenül arra, hogy őket a telekkönyv tartalma megvédi az alperesnek ama védekezése ellen, hogy a szerződés megkötésekor a telekkönyvből kitűnő terhekről nem volt tudo-