Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

74 Magánjogi Döntvénytár. mindez — pusztán a rokonsági kapcsolat okából — visszatérítés kötelezettsége nélkül eszközöltnek nem vélelmezhető, hanem mindenkor az eset körülményei szerint kell elbírálni azt, hogy a közelrokonok között a teljesítés visszatérítés feltétele mellett történt-e vagy sem? (Kúria 1930. febr. 20. P. VI. 3163/1928. sz.) = Tartás ingyenességének a, vélelme csak törvényes tartási kötelezettség esetén áll fenn ; 1. a fenti 21. sz. esetet és az ott idézett határozatot. A gyermek (és családja) szolgálatainak ingyenességére 1. a fenti 1. sz. alattit és az ott idézetteket. 56.7. A gondnokság alá helyezési eljárás folyamatbatétele nem kitagadási ok. — II. Kitagadási okként csak az a cselekmény, illetve magatartás vehető figyelembe, amelyet az örökhagyó ily okként határozottan megjelölt. — III. Kötelesrészreszorítás, mint kevesebb, a kitagadásban bennfoglaltatik. 1929 noy u p 802i/1927. sz.) Indokok : H. István örökhagyó 1923. január 15-én alkotott végrendeletében az elsőrendű felperest kitagadta azért, mert az őt több ízben tettlegesen bántalmazta, véresre verte s ezáltal testi épségét és életét veszélyeztette, továbbá minden alap nélkül gondnokság alá helyezési eljárást tett ellene folyamatba, ily körülmények között embertelen és minden jóérzést felháborító magaviselete miatt az öröklésre érdemetlenné vált. Az alperesek a tettleges bántalmazásra két esetet hoztak fel : 1. hogy az elsőrendű felperes 1921. szeptember 27-én egy ló kötőfékét az örökhagyó nyakába dobta és a megvadult ló az örökhagyót magával vonszolta, 2. hogy az elsőrendű felperes 1923. január 3-án az örökhagyót ököllel arcba vágta s azáltal testi sértést okozott rajta. A fellebbezési bíróság az első eset érdemleges elbírálását tévesen mellőzte abból az indokból, hogy az a végrendeletben kitagadási okként felhozva nincsen, mivel a kőtőféknek az örökhagyó nyakába dobása és a lóval való hurcoltatás tettleges bántalmazás, minthogy pedig a végrendelet több ízben történt tettleges bántalmazást említ, mind a két eset érdemben volt elbírálandó. Tekintettel azonban arra, hogy az eset magának az örökhagyónak a gondnoksági per iratai között 8. sorszám alatt fekvő levele szerint előzetes szóváltás után történt, az elsőrendű felperes a bántalmazást felindult kedélyállapotban követte el és rövidesen abba is hagyta, minthogy továbbá a perben nincs adat arra, hogy az örökhagyó ekkor serülést szenvedett, ez az eset kitagadási okot megvalósító súlyos és szembetűnő bántalomnak nem minősíthető, miért is az alpereseknek az eset érdemleges elbírálásának mellőzése miatt emelt panasza alaptalan. A második esetkent felhozott arculütés elkövetését a fellebbezési bíróság a tárgyalás és bizonyítás anyagának perrendszerű mérlegelésével bizonyítottnak nem látta. Megállapítása e részben nem iratellenes és nem okszerűtlen, a bizonyítékok szabad mérlegeléséből alakult meggyőződése pedig felül nem vizsgálható, minek következtében a tényállás megállapítása ellen emelt panasznak helyet adni nem lehet.