Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 75 A gondnokság alá helyezési eljárás folyamatbatétele a fellebbezési bíróság helyes indokolása szerint nem kitagadási ok, míg az elsőrendű felperesnek az alperesek által felhozott többi cselekménye kitagadási okként el nem bírálható, mert az örökhagyó által végrendeletében használt embertelen és minden jóérzést felháborító maga viselet kifejezés oly általános, hogy ennek alapján meg nem állapítható, hogy az örökhagyó a végrendeletben említett tettleges bántalmazáson és gondnokság alá helyezési eljáráson kívül a felperest más cselekménye miatt is, még pedig mely cselekmény miatt kívánta kitagadni, kitagadási okként pedig csak az a cselekmény, illetve magatartás vehető figyelembe, amelyet az örökhagyó ily okként határozottan megjelölt. Ezek szerint a kitagadás kérdése a v-i kir. járásbíróság P. 334/1923. számú iratainak beszerzése nélkül is érdemben el volt bírálható és a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy az elsőrendű felperessel szemben kitagadási okot meg nem állapított. Az elsőrendű felperes azon az alapon kérte az örökhagyó hagyatékára, valamint az örökhagyó által 1922. május 13-án az alpereseknek ajándékozott ingatlanra öröklési jogának megállapítását, mert az alperesek öröklési jogukról kielégítésük fejében az ő javára lemondottak. E részben a fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy az örökhagyó és gyermekei — nevezetesen az elsőrendű felperes és az alperesek — között az ajándékozási szerződés kötése előtt az alpereseknek kielégítését és az elsőrendű felperes javára szóló lemondását tartalmazó szerződés jött létre, amelyet a fellebbezési bíróság jogi álláspontja szerint az örökhagyó egyoldalúlag meg nem változtathatott és amelyben foglalt lemondásuk után az alperesek többé az örökhagyó vagyonából semmit sem igényelhetnek. A fellebbezési bíróságnak a szerződés megkötésére vonatkozó megállapítását az alperesek perrendszerűen nem támadták meg, ennélfogva az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Ez a szerződés azonban az örökhagyót a vagyona feletti rendelkezésben nem gátolta, mert az örökhagyó abban vagyonáról nem rendelkezett ; ellenben az alperesek az elsőrendű felperes javára mondván le, az elsőrendű felperes jogainak hátrányára a végrendeleti juttatásban nem részesülhetnek s az elsőrendű felperessel szemben az örökhagyó által részükre tett ajándékozás sem hatályos. Amennyiben azonban az elsőrendű felperes az örökhagyóval szemben durva hálátlanságot követett el és az örökhagyó őt e miatt kötelesrészre szorította — amely kötelesrészre szorítás, mint