Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

4s Magáiíjogi Döntvénytár. séges értelmében elmebeteg nem volt, azonban idült alkoholizmusban szenvedett, amelynek következtében az alkohol irányában túlérzékeny volt, vagyis már aránylag kevés szeszesital is súlyos mérgezési tüneteket volt képes nála előidézni. A felperes e ténymegállapítást azon az alapon támadja, hogy az idült alkoholizmus felvétele esetén nyilvánvalóan helytelen ténybeli következtetés és iratellenes, hogy az alperes az adott esetben elmebeteg nem volt. Ebből folyóan az alperes szükségesnek véli az Igazságügyi Orvosi Tanács megkeresését arra nézve, hogy a fenti cselekményt az alperes az elfogyasztott italok által okozott múló öntudatlan állapotában (részegségében) követte-e el vagy pedig a huzamosabb időn át elfogyasztott szeszes italok által bekövetkezett elmezavar, elmebetegség okozta-e azt? A kir. Kúria e panaszokat nem találja helytállóknak. Az Igazságügyi Orvosi Tanács ugyanis az előtte fekvő bűnper összes adatai és az elfekvő szakvélemények alapján egész határozottsággal kifejezésre juttatta, hogy az alperes a közönséges értelemben véve nem elmebeteg. Az alperes chronikus alkoholizmusának büntetőjogi elbírálása pedig a magánjogi kártérítés szempontjából — a bűnvádi eljárás megszüntetése folytán — nem irányadó. A fellebbezési bíróság tehát az ügydöntő tényeket szabadon állapíthatta meg a fennforgó adatok alapján és e részben a Pp. 270. §-ban meghatározott indokolási kötelességének mindenekben eleget téve, nem iratellenesen és nem helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg, hogy a magánjogi kártérítési felelősség szempontjából az alperes bár idült alkoholizmusban szenvedett, de elmebeteg nem volt. Az orvosi tudománynak az idült alkoholizmusra vonatkozó álláspontja az adott esetben tárgyi alappal nem bír. Az alperes a perbeli adatok szerint a mindennapi életben a gazdasági és más dolgait kifogás nélkül, rendesen végzi. Ebből folyóan az alperes az idült alkoholizmusa folytán egymagában vétőképtelen egyénnek nem tekinthető, mert amennyiben az idült alkoholizmusnak az egyén jellembeli és élettani viszonyaira van is befolyása, a magánjogi felelősség szempontjából csak annyiban jöhet figyelembe, hogy az alkohol az ily egyénre jobban és gyorsabban hat és így könnyebben juthat akaratelhatározását korlátozó vagy kizáró körülmények közé, de ez a körülmény a vétkes gondatlanságnak a folyománya, mert az alperes az ital iránti fogékonyságának tudatában, az alkohol élvezetétől tartózkodhatott volna. Jogszabály ugyanis, hogy aki szeszes italnak használatá-