Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. ben foglalt nemleges ténymegállapítás szerint bizonyítást nem nyertek és így helyes a fellebbezési bíróság ama jogi álláspontja, hogy az alperes által 1925. évi március hó 11-én kért bírói felhívás a magánúton való felhívást — a lakásváltoztatásra vonatkozó tények közlése nélkül — nem is pótolhatja. Az adott esetben ennek a bírói felhívásnak jogi hatályt tulajdonítani azért sem lehet, mivel az nyert megállapítást, hogy a jogos indok nélkül elhagyó fél az alperes volt és a felperes keresetének beadása napján (1925. márc. 7.) az ebben jelentkező s a H. T. 80. §. aj pontjára fektetett bontóok az alperes felhívása (márc. 11.) előtt fennforgott. Az a körülmény, hogy az alperes a szülei háztartásába tért vissza és ott közösen laktak és x/4 telken gazdálkodtak, még nem volt kellő alap a felperessel folytatandó házassági együttélés lehetőségére az alperesi szülők ily irányú határozott bele-, egyezése nélkül, amiről az alperes még említést se tesz. Mindezekre való tekintettel a fellebbezési bíróság az alperessel szemben helyesen állapította meg a házastársi együttélésben és kölcsönös támogatásban nyilvánuló házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértését és ehhez képest a H. T. 30. §. aj pontjában meghatározott bontóok fennforgását. A felperessel szemben pedig a fellebbezési bíróság azt állapította meg tényként, hogy a felperes a házasság jogi fennállása és e per folyama alatt 1926. évi május havában egy K. Károly nevű egyénnel vadházasságra lépett és ez a felperesnek 1927. évi május hó 24-én történt meghallgatásakor is fennállott. A vadházasságban élés a társadalom erkölcsi rendjével szemben oly nagymérvű erkölcsi fogyatékosságra mutat, amely folyamatosságánál fogva általában az erkölcstelen élet megátalkodott folytatását kimeríti és így a felperes szándékos magaviseletével a H. T. 80. §. cj pontjában meghatározott bontóokot valósította meg. Téves tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a házasfeleknek a házasság jogi fennállása alatt idegen személyekkel való életközössége (vadházassága) csak a H. T. 80. §. aj pontja alá eső bontóokot valósítaná meg. Az alperesnek a H. T. 76. §-ra utalása nem helytálló, mert a bírói gyakorlat szerint ez a törvényhely csak a peres felek állandó együttélésének idején elkövetett házasságtörés esetén alkalmazható, amennyiben az életközösség is ebből az okból szűnt meg. Ezekhez képest a fellebbezési bíróság ítéletének a nem