Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

36 Magánjogi Döntvénytár. (Kúria 1928. szept. 19. P. III. 6209/1927. sz.) 1 ndokok : A fellebbezési bíróság a házasságot mindkét peres fél hibájából bontotta fel, azonban a fellebbezési bíróság ítélete ellen a saját vétkességének a megállapítása miatt és a felperes részéről is fennforgó bontóok minősítése, nemkülönben a költségek kérdésében csak az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, de mert a házasság felbontásának kérdése csak egységesen bírálható el, a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét a felperes vétkessége okából való bontás tekintetében is felülvizsgálta. A meg nem támadott tényállás szerint a peres felek az 1923. évi április hó 7-én kötött házasságot követően a házassági életközösséget a felperesnő szüleinek háztartásában folytatták és ott fejtettek ki gazdasági tevékenységet 1924. évi szeptember hó 2-áig, amikor az alperes a közös lakásról eltávozott és pár napon belül ingóságait is elszállíttatta s az 1925. évi február hó 18-án beadott keresetlevelében a felesége szüleitől kifejtett munkásságának egyenértékét is követelte. Ez időpont után a felperes 1925. évi március hó 7-én beadott keresetlevelében azon az alapon kérte a házasság felbontását, hogy az alperes a házassági életközösséget 1924. szeptember 2-án jogos indok nélkül szakította meg és él külön, miáltal a H. T. 80. §. a) pontjában meghatározott bontóokot létesítette. A fellebbezési bíróság ítéletében idevonatkozólag az nyert megállapítást, hogy a felperes anyja és az alperes atyja a felperesnő szüleinek szőlőjében 1924. szeptember 2-án veszekedtek (civódtak) és e közben kiáltotta a felperes anyja — nyilván felindult kedélyállapotban — az alperes atyjának : «vidd el a fiadat (az alperest), többet nem kell». A perbeli adatok szerint nem vitás, hogy ennél a veszekedésnél a felperes és az alperes is jelen voltak. A házastársi életközösségnek jogos indok nélkül való megszüntetése abban jelentkezik, hogy az alperes e veszekedés után nem tért vissza a felperesi szülőknél volt eddigi szomszédos közös lakásukra, minthogy ez a veszekedés nem tekinthető elegendő súlyos oknak a házassági életközösség megszakítására. A fellebbezési bíróság továbbá tényként állapította meg, hogy a felperes atyja (az iratokból kitetszően) ugyanaznap a háza előtt elhaladó veje (alperes) után sértő — bitang, hitvány, nagy ganyó — kifejezéseket kiáltott. Az alperes anyagi jogszabálysértésként támadja meg a fellebbezési bíróságnak azt a jogi következtetését, amely szerint ezek a tények nem róhatók a felperes terhére és így nem szolgálhatnak jogos alapul alperesnek a házassági életközösség megszüntetésére, mivel a férjnek lakásváltoztatási jogából okszerűleg foly, hogy megfelelő lakás biztosításával a házassági életközösséget folytathatta volna. Az alperes idevonatkozó panasza se helytálló, mert a fellebbezési bíróság helyesen utalt arra a jogszabályra, hogy a közös lakás felől a férj határoz és így az eddigi közös lakásnak, a felperes szüleinek magatartása miatt, való alkalmatlan volta kötelességévé tette, hogy a feleségével a jövőbeli lakás felől tárgyaljon és a házassági életközösség folytatására alkalmas ily lakás elfoglalására magánúton felhívja, mivel ily gondoskodás nélkül elhagyó félként az alperes jelentkezik. Ily alperesi tények azonban a fellebbezési bíróság ítéleté-