Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. 35 vontatta, helyesen arra kell következtetni, hogy abban az esetben, ha az átjáró a közlekedés kívánalmainak megfelelően lett volna elkészítve, az alkalmazott vontatóerővel a terhet az átjárón is keresztül lehetett volna vontatni s így a balesetet nem a felpereseknek az elégtelen vontatóerő alkalmazásában megnyilvánult gondatlansága okozta. Mivel a vasúti átjáróknak a közlekedésre alkalmas voltáról a vasút köteles gondoskodni, s mivel az átjáróknak a közlekedésre alkalmas volta feltételezendő, felpereseknek abban a tényében sem ismerhető fel gondatlanság, hogy az átjáró karbanlétéről előre meg nem győződve, nekihajtottak az átjárónak s hogy közlekedési nehézséget előre fel nem tételezve, emelő alkalmazásáról nem gondoskodtak. A megállapított tényállás szerint a felperesek a cséplőszekrénnyel a vonat érkezése előtt mintegy 10—15 perccel előbb már az átjáróra feljutottak és így rendes közlekedési lehetőséget feltételezve, elég idő volt az átkelésre ; nem terhelhetők tehát a felperesek gondatlansággal abban a részben sem, hogy a vonatközlekedés iránt előzetesen nem tudakozódtak. Ezek szerint a felpereseket a baleset bekövetkezésében gondatlanság egyáltalán nem terheli. A kártérítési felelősségből folyóan az alperest teljes elégtételadás terhelvén, megtéríteni köteles nemcsak a teljes tényleges kárt, de az elvont hasznot is. Mivel azonban a fellebbezési bíróság, elfoglalt jogi álláspontjához képest, az elvont hasznok mennyisége felett nem tárgyalt s erre vonatkozóan tényállást nem állapított meg, a kir. Kúria előtt nem áll alkalmas tényállás a kár és elvont hasznok együttes elbírálására, ezért a kir. Kúria az alperes teljes kártérítési kötelezettségét megállapítva, a rendelkező rész értel. méhen határozott. = A döntés az újabb gyakorlatban már elfogadott álláspontot fejezi ki. Ugyanígy pl. Kúria P. VI. 6976/1927. 20. /. A vadházasságban élés a társadalom erkölcsi rendjével szemben oly nagymérvű erkölcsi fogyatékosságra mutat, amely folyamatosságánál fogva általában az erkölcstelen élet megátalkodott folytatását kimeríti. — 77. A bírói gyakorlat szerint a H .T. 76. §-a csak a peres felek állandó együttélésének idején elkövetett házasságtörés esetén alkalmazható, amennyiben az életközösség is ebből az okból szűnt meg. 3*