Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

34 Magánjogi Döntvénytár. tartozások egyrészére — vagyis az értékálló szolgáltatás ellenértékének eseteire — szabállyá teszi azt, ami a törvény szerint kivétel: az átértékelést a törvényhatósággal és községgel szemben. 19. Az általános magánjog ma érvényes szabályai szerint a, veszélyes üzemek, a tárgyi felelősség elvénél fogva, a dolgokban okozott károkért is felelnek, hacsak be nem bizonyítják, hogy a kárt a károsult hibája okozta. A kártérítésnek ez a kötelezettsége az elvont haszonra is kiterjed. (Kúria 1928. szépt. 20. P. VI. 580Ü1927. sz.) Indokok : Az 1874. évi XVIII. t.-c. 1. §-a csak a személyt érő vétlen balesetekből folyóan állapít meg tárgyi felelősséget, míg ugyanezen törvény 11. §-a szerint a törvény 1. §-ában nem érintett károk megtérítésére nézve továbbra is a fennálló törvényes szabályok és gyakorlat követendő. (. . . Mint a fejben . . .) Meg nem támadottan megállapított tény, hogy a baleset előidézésében az alperes vétkes azáltal, hogy a kilátást gátló fákat a pálya mentén el nem távolította. Az alperesnek ez a megállapított vétkessége kizárja azt, hogy a baleset a felperesek kizárólagos hibájából következett be, ezért az alperes az előrebocsátott jogszabálynál fogva teljes, a felek között meg nem osztható kártérítésre köteles. De ettől eltekintve is, a kir. Kúria megítélése szerint a fellebezési bíróság helytelen következtetéssel jutott arra az eredményre, hogy a balesetet a felperesek gondatlansága is okozta. A megállapított tényállás szerint a felperesek cséplőszekrényének kereke a vasúti átjárón, a sínek közét kitöltő laza, le nem döngölt és a sínek koronájáig fel nem töltött kavicsba belesüppedt és a sínben elakadt, s az átjárón emberi segítség dacára áthatolni nem tudott és ez okozta, hogy a cséplőszekrényt a vonat elgázolta és hasznavehetetlenné tette. A fellebbezési bíróság ezzel a ténnyel szemben azt, hogy az átjárónak kaviccsal feltöltése szabályos volt, az alperes által felvett vizsgálati jegyzőkönyv alapján elfogadva, azt állapította meg, hogy a fogatolás elégtelensége okozta a fennakadást. Erre az eredményre azonban a fellebbezési bíróság nyilván helytelen ténybeli következtetéssel jutott. Abból a megállapított tényből, hogy a cséplőszekrény súlya a rárakott egyéb terhekkel együtt mintegy 12—13 q, s hogy ezt a terhet az elébefogott két ló az átjáróhoz vezető 52 m hosszban sík, 11 méterben pedig 40 cm emelkedést mutató úton fel-