Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. cselekmény jogellenes voltára semmiként sem menthető beleegyezése folytán a felperes jogszerűen nem hivatkozhat. = Ad í. Mtk. 1716. §. — II. Magánjogi csábításra 1. Mjogi Dtár IX. 71.. X. 96., XI. 3., XX. 6., XXI. 50. Stb. — Ad III. V. ö. Mtk. 1114. §. 18. Kántoriul' jelépítéséért kikötött vállalkozói díjat községgel szemben ralorizálhatónak mondott ki a Kúria az 1928: XII. t.-c. 7. §. 1. bek. alapján. (Kúria 1928. szept. 18. P. II. 2924/1926. sz.) Indokok : A meg nem támadott irányadó tényállás szerint a peres felek az 1910. július 28-án létrejött A) alatti vállalkozási szerződés szerint megállapodtak abban, hogy felperes 6570 korona 25 fillér vállalati összegért alperesnek kántorlakot épít; felperes azt felépítvén, az alperes község a kán torlakot a 3. •/• alatti véghatározattal 1911. október 22-én kifogás nélkül átvette ; a vállalati összeg a szerződés 5. pontja értelmében csak akkor volt fizetendő, amikor a m. kir. vallás- és közoktatási minisztérium az állami iskolák létesítésére vonatkozó szervező rendeletében az alperes község részért' építési segély címén biztosított 12,000 korona járandóságot tényleg kiutalja. A felperes 1911. október 26-án saját és felesége aláírásával ellátott váltóelfogadvány alapján a Gyöngyösi Bank részvénytársaság jászárokszállási fiókjától 6000 korona készpénzkölcsönt vett fel és biztosítékképpen a bankra engedményezte az alperes elleni követelését; az engedményezésről úgy a felperes, mint a bank alperest ugyanakkor értesítették; alperes 1917. november 27-ig a kamatokat kifizette, a tőkét azonban nem fizette ki és felperes a váltó lejáratakor, 1914. augusztus 3-án a 6000 korona tőkét, 1915. december 30-án pedig az összes kamatot a banknak kifizette. Felperes azután az építési költség elszámolására a Nb/3. alatti levéllel 1923. június 30-án alperest felszólította. E tényállás alapján a fellebbezési bíróság a helyes anyagi jogszabály alkalmazásával kötelezte alperest az építési vállalati összeg megfizetésére. Az engedményezés által az engedményező hitelező és az engedményezett adós közötti eredeti jogviszony akkor szűnik meg, ha az engedményezett adós az engedményezés alapján teljesít. Az idézett tényállás szerint felperes csupán a banktól felvett kölcsön biztosítására engedményezte az alperes elleni követelését a bankra. Minthogy pedig alperes a követelést többszöri sürgetésre a banknak ki nem fizette, hanem felperesnek kellett azt a váltó lejáratakor a banknak kifizetnie, a kifizetés folytán felperes követelése az alperessel szemben érvényesíthetővé vált. Az alperesnek ezzel ellenkező felülvizsgálati panasza tehát alaptalan Ami az átértékelés kérdését illeti, nem helytálló alperes^ nek az a felülvizsgálati panasza sem, hogy az alperes tartozását