Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

30 Magánjogi Döntvénytár. ben 1925. év elején a Bristol-szállóban nővérével együtt vacsorázó felperessel megismerkedvén, megismerkedésük után rövid időre az alperes levélben már arra kérte a felperest, hogy töltsenek együtt bizonyos időt s midőn erre az ajánlatra a felperes nem hajolt, az alperes arra hívta fel, hogy ebédeljenek együtt, s bár a felperes ezt az ajánlatot is visszautasította, az alperes ennek dacára ezután is állandóan és kitartóan kereste a felperessel való együttlétet, miközben mindannyiszor «ragyogó színekkel ecsetelte előtte a jövőt, mely reá vár, ha tanácsát követve, vele együtt Magyarországra jön s ígérte, hogy jövőjéről úgy fog gondoskodni, mint soha senki s biztosította őt, hogy egész életén keresztül gond nélkül élhet s az alperes gondoskodni fog arról, hogy a felperes férjhez menjen ; s az alperes tanácsára a felperes szülei előtt úgy állította be a dolgot s nővére előtt maga az alperes is azt adta elő, hogy a felperes az alperes birtokán magántitkárnőként lesz alkalmazva, hogy szülei mit se sejtsenek» ; s szülei őt magántitkárnőként el is engedték az alperessel, ez azonban mind csak leplezése volt az alperes valódi szándékának, mely arra irányult, hogy a felperest barátnőjévé tegye. A felperes ezek után az alperessel Budapestre jővén, ez őt barátnőjévé tette s 1925. év őszéig az alperessel házasságon kívüli nemi viszonyban együtt is élt. Magának a felperesnek az elsőbíróság előtti tárgyaláson személyes meghallgatása alkalmával tett, e helyen is figyelembe veendő beismerése alapján tényként az állapítható meg továbbá, hogy «az alperessel való megismerkedésekor már tudta a felperes, hogy az alperes nős s figyelmeztette is arra, hogy nős embernek nem lesz a barátnője, de az alperes kijelentette, hogy ö Tiejét eltaszítja magától.» Ebből a tényállásból pedig jog- és okszerűleg következik, hogy a felperes, bár tudomással bírt arról, hogy az alperes nős ember, arra vállalkozott, hogy annak barátnője lesz s szülei előtt e viszony leplezésére is vállalkozott, midőn az alperessel Budapestre jövetelét az alperes tanácsára magántitkárnői alkalmazásával hozta összefüggésbe ; de jog- és okszerűleg következik az is, hogy a felek előzetes megállapodása tényleg és valójában arra irányult, hogy a felperes az előtte tudottan nős alperessel házasságon kívüli nemi viszonyra lép s Budapestre jővén, 1925. tavaszától 1925. őszéig a felek házasságon kívüli nemi viszonyt tényleg folytattak is, amikor is a nem vitás tényállás szerint az alperes azzal, hogy nem kívánja tovább a viszonyt folytatni, azt megszüntette. A felperes keresetét arra alapítja,, hogy az alperes őt elcsábítva, Budapestre magával hozván, barátnőjévé tette s ígéretei ellenére most már tudni sem akar arról, hogy elhelyezkedéséről vagy férjhezmeneteléről gondoskodjék s időközben az alpereshez való viszonyáról értesült szülei is kitagadták őt, ekként az alperes jogellenes cselekményével neki óriási erkölcsi kárt okozott. A megállapított tényállásból azonban okszerűen következik., hogy az alperes jogellenes cselekménye, hogy nős ember létére a felperessel házasságon kívüli nemi viszonyra lépett s azt hónapokig folytatta, a felperes határozott és kétségtelen beleegyezésével történt.