Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Dönt vény tár. Mindezekre a méltánylandó körülményekre való tekintettel a kir. Kúria által megállapított 30 %-os átértékelés felel meg annak az aránynak, amely a pénzromlásból bekövetkezett érték veszteségnek mindkét ügylet kötő fél irányában való méltányos kiegyenlítéséhez szükségesnek mutátkozott. A fellebbezési bíróság ítéletének a csupán 15%-os átértékelésre vonatkozó jogi álláspontja és rendelkezése nyilvánvalóan téves, miért is a kir. Kúria a vevők felülvizsgálati kérelme folytán az itt elfoglalt jogi álláspontjához képest a fellebbezési bíróság ítéletét idevonatkozóan a rendelkező rész értelmében részben megváltoztatta és a vevőket a további átértékelést kérelmező felülvizsgálati kérelmükkel elutasította. A kir. Kúriának a fentiek szerint elfoglalt jogi álláspontja következtében az eladó községnek az átértékelés teljes megtagadására irányuló felülvizsgálati kérelme nem volt teljesíthető. = A határozat azt a vitás kérdést, hogy a valorizációs töivény 7. jj. 1. pontja kiterjed-e az ingatlan adásvételi szerződés érvénytelensége következtében az állam stb. ellen támasztható követelésekre, (1. Almási, A valorizációs törvény magyarázata, 90—91. old.) a valorizáció álláspontjának kedvező értelemben dönti el. 15. /. A háziorvosi megbízás, amennyiben korábban vissza nem vonaiik és amennyiben a megbízó halálának évében az orvosi tevékenység tényleg igénybevétetik, a meghízó haláláig folytatólag fennáll. - - II. A megszolgált és visszatartott munkadíj után annak esedékességétől jár kamat. — 777. Az 1928: XII. t.-c. alkalmazásának nincs helye, ha a pénztartozás összege sem koronaértékben, sem forgalomban már nem levő valamely tnás belföldi pénznemben nem volt meghatározva, hanem ezúttal tárgya az összegszerű bírói megállapításnak. (Kúria 1928. okt. 11. P. II. 3702/1928. sz.) Indokok : A. felülvizsgálattal meg nem támadhatóan megállapított tényállás szerint felperes a vele második unokatestvéri viszonyban állott néhai Sz. M.-nak az 1906. évi januárhó 1-től fogva az utóbbinak 1919. augusztus 19-én bekövet ke zett haláláig háziorvosa volt a nélkül, hogy díjazása összegszerűen kiköttetett volna vagy hogy azt az örökhagyó életében megkapta volna. Abból a körülményből, hogy Sz. M. a felperes orvosi szolgálatait gyakran igénybevette, hogy nemcsak betegség esetén, hanem sétáira és kikocsikázásaira is kísérőül elhivatta, hogy orvosi tanácskozás végett többször Bécsbe is magához hivatta, hogy versenyistállójának személyzetét es azoknak családtagjait is a budapesti versenyek alatt felperessel gyógykezeltette : helyes következtetéssel jutott a fellebbezési bíróság arra a megállapításra, hogy néhai Sz. M. felperes