Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)
12 Mayánjogi Döntvénytár. nek megóvására hivatott törvényes képviselő megtámadási jogától függetlenül is megtehesse, már pedig az árvaszéki ügyész az 1925. évi július hó elsején megtartott tárgyaláson, tehát a házasságnak 1924. évi augusztus hó 6-án történt megkötésétől számított egy éven belül felperes társként perbelépett, s habár a m. kir. belügyminiszter a 26,662/1896. számú rendeletben előírt felhatalmazást erre 172,111/1926. szám alatt csak 1926. évi július hó 9-én, tehát a megtámadási határidő eltelte után kelt leiratában adta meg, helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, mely szerint az utólag megadott felhatalmazás ténye folytán az árvaszéki ügyésznek törvényes határidőn belül gyakorolt megtámadási joga is joghatályossá vált. A törvényes képviselői beleegyezés végül személyhez kötött jog lévén, megadásának vagy megtagadásának nemcsak az elhatározása, de kijelentése is csak a törvényes képviselő által személyesen, élőszóval vagy okiratban tett kijelentést engedi meg. Élőszóval történt beleegyezést elsőrendű alperes nem vitat, a VIII. kerületi anyakönyvvezetőség irataihoz csatolt beleegyező nyilatkozat valódiságát pedig az elsőrendű felperes megtagadta, annak tehát csak úgy volna bizonyítóerő tulajdonítható, ha az okiratra hivatkozott elsőrendű alperes annak valódiságát bizonyította volna. Az elsőrendű alperes azonban másodrendű alperesnek azzal a beismerésével szemben, amely szerint a beleegyező okiratra atyjának, az elsőrendű felperesnek nevét, ennek tudta és beleegyezése nélkül ő vezette rá, az okirat valódiságára ily bizonyítást meg sem ajánlott, s úgy ennek a körülménynek, mint E. Károly ama tanúvallomásának mérlegelésével, amely szerint az okiratot csak utólag előttemező tanuk az elsőrendű felperes aláírásának valódiságáról meggyőződést nem szereztek, nemkülönben az aláírások összehasonlításául szolgáló írásanyagnak tüzetes vizsgálata alapján a fellebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy a beleegyező okiraton látható aláírás nem az elsőrendű felperestől származik, az tehát hamis. Eme tényállás megállapításánál a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül vehette figyelembe elsőrendű felperesnek a bádeni járásbíróság előtt eskü alatti vallomását is, mert a Pp. 270. §-ának alkalmazásában a fellebbezési bíróság nincs elzárva attól, hogy meggyőződésének a kialakulásánál a felek valamelyikének esküvel megerősített vallomását mérlegelésének körébe vonja akkor is, ha a fél a bíróságnál kihallgatása céljából önként jelentkezett, arra pedig az elsőrendű alperes még valószínűsítő adatot sem hozott fel. hogy a bádeni járásbíróság előtt kihallgatott egyén az elsőrendű felperessel nem volna azonos.
