Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. 11 előzőleg egyébként már eltelt volna. — //. A törvényes képviselői beleegyezés személyhez kötött jog lévén, megadásának vagy megtagadásának nemcsak az elhatározása, de kijelentése is csak a törvényes képviselő által személyesen, élőszóval vagy okiratban tett kijelentést engedi meg. ^Kúria lm márc 22 p m 7289/1927. sz.) Indokok : A házassági jogról szóló törvény 8. §-ában megkívánt beleegyezés nélkül kötött házasság megtámadására attól a naptól számított egy év alatt, amelyen a házasság megkötése hivatalos tudomására jutott, az 57. §. b) pontja értelmében a gyámhatóság jogosított, amely a megtámadási jogát a tiszti ügyész által, de a m. kir. belügyminiszter 26,662/1896. számú rendelete értelmében csak a belügyminisztertől kapott utasítás alapján gyakorolja. A H. T. 59. §-a azonban az 57. §. b) pontjának rendelkező* sét azzal egészíti ki, hogy a házasságnak a 8. §-ban megkívánt beleegyezés hiányán alapuló megtámadására amaz idő alatt, míg a megtámadási jog az 56. §. b) pontja szerint a gyámhatóságot illeti, azt a törvényes képviselőt is feljogosítja, ki a házasságkötéshez beleegyezését sem előzetesen, sem utólag nem adta meg s ez a megtámadási jog csak ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a gyámhatóság a megtámadás megtételéről nyert hivatalos értesítéstől számított három havi határidő alatt a megtámadást magáévá tegye. Úgy a H. T. 59. §-ának, mint a Pp. 653. §-ának egybevetett rendelekezéséből önként következik, hogy ez a három havi határidő a gyámhatóság részére még akkor is fennmarad, ha a megtámadási határidő a hivatalos értesítést megelőzőleg egyébként már eltelt volna, miután pedig Budapest székesfőváros árvaszéke az elsőrendű felperes megtámadási keresetét 1925. évi február hó 27-én vette kézhez és az elsőfokban eljárt kir. törvényszéket 118/1925/21. számú határozatával 1925. évi május hó 23-án értesítette arról, hogy a megtámadást magáévá teszi, ennélfogva nyilvánvaló, hogy a törvényes idő alatt magáévá tett ennek a megtámadásnak joghatálya nem szűnt meg annálfogva, hogy a megtámadási per megindításáról az árvaszék a másodrendű alperes kiskorúságának meghosszabbítása iránt beadott és 1924. évi szeptember hó 26-án kézbesített kereset • tartalmából is tudomást szerezhetett. Az elsőrendű felperesnek feltétlenné vált ez a megtámadási joga nem zárja ki azt sem, hogy a megtámadást a törvényben megállapított határidő alatt a gyámhatóság a kiskorú érdekei-