Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

4 Magánjogi Döntvénytár. keltő. — Ad III. A Kúria a jóhiszeműség kérdését a dologi szerzés időpontja szerint bírálja el. Több eddigi határozat a kettős eladás judikaturájában az adásvételi szerződés megkötését vette alapul: Mj. Dtár XVII. 98., XIX. 18., 40., 58. 2. Nem érinti az adásvételi szerződés érvényét, hogy az okiratban az ingatlanok telekkönyvi szám és helyrajzi szám szerint nincsenek megjelölve és hogy a vételár csak olyképpen van megjelölve, hogy az eladó a vételárat 400 korona hiján felvette, a 400 korona vételárhátralék a telekkönyvi átruházás után lesz kifizetve. (Kúria 1928. febr. 15. P. V. 9156/1926. sz.) Indokok : A perben csatolt F) alatti telekkönyvi kivonat szerint a szanki 509. sz. betétben 1—7. sorszám alatt felvett ingatlanokból a felpereseket megillető jutalékokra a tulajdonjog a csatolt D) és E) alatti okiratok alapján az alperesek javára 1924. évi június hó 6. napján bekebeleztetett. Ezt a telekkönyvi bekebelezést a felperesek azért támadták meg, mert ők a megjelölt ingatlan jutalékukat az alpereseknek el nem adták, a bekebelezés alapjául szolgáló D) és E) alatti okiratokat alá nem írták és azok tartalma nem felel meg a 4420/1918. M. E. számú rendelet, illetve a kir. Kúria jogegységi tanácsa 27. számú döntvényének. Annak előrebocsátásával, hogy a D) és E) alatti nyilatkozatokban azoknak a felperesek által történt aláírása után, nem vitásan pótlólag beszúrt szavak, az okiratok tartalmának a megállapításánál figyelembe nem jöhetnek, a kir. Kúria azt vizsgálta, hogy az okiratoknak a beszúrt szavak kihagyásával fennmaradó részei és az azokra a vevők által folytatólag 1919. évi december hó 2-ik napján reávezetett nyilatkozatok alkalmasak-e a peres felek közt létrejött adásvételi jogügylet megállapítására? megfelelnek-e azok a 4420/1918. M. E. számú rendelet 1. §-ában, illetve a kir. Kúria jogegységi tanácsa által hozott 27. számú döntvényben foglalt követelményeknek. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye értelmében az ingatlant elidegenítő jogügylet a 4420/1918. M. E. számú rendelet 1. §-a szempontjából akkor is érvényes, ha az okiratban nincs benne a felek közt létrejött megállapodás minden része, elegendő, ha az említett okirat a jogügyletben résztvevő feleken kívül megjelöli az ingatlant és az ellenszolgáltatást. A fellebbezési bíróság által jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás szerint a D) alatti nyilatkozatot R.Sándor fel-