Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 159< tény alapján valószínű-e vagy sem, a Pp. 534. §-ának harmadik bekezdése értelmében a felülvizsgálat körébe tartozik, már pedig az alperes által a felperestől jogosulatlanul elvont pénz miatt 1925. év nyarán támadt civódás közben az alperesnek adott pofon, valamint az a tény, hogy felperes a gabonájának titkolt értékesítésével gyanúsított alperesre célozva, harmadik személv előtt elkeseredetten arra a kijelentésre fakadt: «az én rozsom mindig vész, elemésztem magam, de előbb azt», végül a felperesnek ettől a pertől függetlenül más egyén sérelmére elkövetelt becsületsértés vétsége miatt történt elítéltetése egymagában annál kevésbbé enged okszerű következtetést annak valószínűségére, hogy az 1925. évi október hó 5-én lefolyt veszekedést a felperes kezdeményezte s annak folyamán az alperest ismételten fejbe ütötte és a leesett alperest a földön is tovább bántalmazta, mert a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ában foglalt kötelességének megsértésével nem vonta mérlegelésének körébe azt, hogy a felek egymással egyébként jól éltek, T. K.-nak, az alperes sógorának vallomása szerint egymásra soha nem panaszkodtak, hogy M. I. és S. I. tanuk vallomása szerint az alperes csak két nappal, illetve egy héttel végleges eltávozása előtt panaszkodott arról, hogy rossz házaséletet élnek, mert a felperes kifogásolja, hogy első házasságából származott beteg gyermeke részére külön főz, -— ugyanekkor kijelentette, hogy nem is marad tovább a közös lakásban, csak addig, míg mindent betakarítanak, — járt is már az ügyvédnél, aki azt a tanácsot adta, hogy legyen tanuja arra, hogy őt a felperes megveri, amely esetben a felperestől tartásdíjat fog kapni. — nem méltatta figyelemre alperesnek azt a beismerését, hogy amidőn 1925. évi október hó 5-én azt kérdezte S. Istvántól, vájjon vele vitte-e el a felperes gabonáját, a felperesnek arra a kijelentésére: «ne ugass idegenek előtt, fogd be a szádat, eredj be», ragaszkodott ahhoz, hogy a gabona elvitele idegenek előtt tisztáztassék, ami az adott körülmények között nyilván arra vall, hogy a veszekedést előre átgondolt szándékossággal az alperes tervelte ki, — és figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes bántalmaztatását S. István sem látta, — a büntetőiratokhoz csatolt orvosi látlelet pedig az alperesen csak egy, a jobb halántékcsonton kiemelkedett duzzadást állapított meg, arra a megállapításra tehát, hogy a felperes az alperest ismételten fejbeütötte és a földön is tovább bántalmazta, az orvosi vizsgálat adataiban sincs elfogadható alap. A fellebbezési bíróság azonban az alperes eme halántéksérülése és a felperes vaiamely vétkes cselekménye között fennállott okozati összefüggésre nézve sem állapított meg tényállást, ez a mulasztás pedig annál inkább sért jogszabályt, mert e per-