Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Io8 Magánjogi Döntvénytár. a mai napon tartott felülvizsgálati tárgyaláson nemcsak fenntartották, hanem annak helvtfoghatóságát illetőleg a felülvizsgálati kérelmüket számos ténybeli adatbefektetés felsorolásával kiegészíteni, illetve módosítani kívánták. A kir. Kúria a felpereseknek kiegészítési, illetve módosítási kérelmeit az 1928: XII. t.-cikk 29. $-ára tekintettel elkésettnek s így figyelmen kívül hagyhatóknak nem találta. Amennyiben a felek a természetben szolgáltatott helyettesíthető ingó dolgok értékét az összeszámolás alkalmával készpénzben állapították meg, ezáltal az illető vagyontárgyak értéke vételárrá alakult, amelyre nézve az 1928: XII. t.-c. az átértékelést szintén megengedi. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság az ítéletében elfoglalt álláspontjánál fogva úgy a készpénzek, mint a természetben nyújtott vagyontárgyak tekintetében nem állapított meg olyan ténykörülmények fennforgását, amelyek mellett a felperesek átértékelési igényének alaposságára és az átértékelés mérvére nézve a felek között felmerült jogvitát már ezúttal alaposan eldönteni lehetne: a fellebbezési bíróság ítéletével szemben a Pp. 543. §-ának második bekezdését kellett alkalmazni. 103. A büntetőbírósági jogerős ítéletben megállapított tényállás a polgári perben mindaddig irányadó, míg ez a tényállás új bizonyítékokkal megdöntve nincs. (Kúria 1928 §zept 6 p m 2493/4928 sz } Indokok: Abban az esetben, ha a házassági bontókeresetet megdöntő ténykörülményekre nézve válik szükségessé a bizonyíték kiegészítése, a Pp. 369. és 371. §-ai értelmében a bíróság a bizonyító felet is esküre bocsáthatja, ha a körülményeknek a Pp. 270. §-ának megfelelő mérlegelésével úgy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása mutatkozik valószínűnek. A fellebbezési bíróság az alperesnek azt az előadását, amely szerint a felperes őt 1925. évi október hó 5-én tettleg bántalmazta, S. István tanú vallomásával és azon az alapon találta valószínűnek, hogy a felperes az alperest már 1925. év nyarán is veszekedés közben arculütötte, 1925. évi szeptember havában olyan kijelentést tett, hogy előbb az alperessel, majd magával végez, végül valószínűnek találta azért, mert a felperes veszélyes fenyegetést magában foglaló becsületsértésért az 1924. évfolyamán büntetve volt. A következtetés arra, hogy valamely tény más bizonyított