Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. U7 95.1. A házastársak a különélés idején is a házas­társi hűséget megóvni kötelesek. — //. Habár alpe­res a bontóper során a felperes vétkes viselkedése miatt sem viszontkeresetet nem támasztott, sem a H. T. 85. §. 3. bekezdésében megszabott vétkességi kérelmet nem terjesztett elő, hanem azt a keresettel szemben csupán a saját magatartásának a menthető voltára hozta fel; ez nem zárja ki, hogy a bíró a H. T. 80. §-ban szabályozott viszonylagos bontóok kettős jellege folytán a bontóokot létesitő objektív tényeknek a felperessel szemben is bizonyítva levő tényekkel való összevetése mellett állapítsa meg a kereset megalapítására érvényesített és bizonyított ténynek a házassági viszony feldúltságára vonat­kozó hatását. (Kúria 1928. jún. 13. P. III. 1380/4928. sz.) Indokok: A H. T. 80. §. a) pontjára alapított kereseti kére­lem megalapítására a felperes által a Pp. 667. §. 2. bekezdése értelmében a fellebbezési eljárás rendén érvényesített s egyedüli fennálló bontóok tekinteiében a fellebbezési bíróság tényként álla­pította meg, hogy az alperes a jelen per tartama alatt 1924. évi november-december havában hat hétig Cs. Józseffel szerelmi vi­szonyt folytatott s vele közös háztartásban élt. A házastársak a házasság jogi fennállása alatt és a külön­élés idején is a házastársi hűséget megóvni kötelesek és így az alperes fenti ténye a házastársi kötelességnek szándékos és sú­lyos sértéseként a H. T. 80. §. a) pontjában meghatározott bontó­okot megvalósítja. Ezzel szemben azonban meg nem támadott tényként állapí­totta meg a fellebbezési bíróság azt is, hogy a peresfelek között a házassági együttélés alatt is a miatt voltak civódások, veszeke­dések és verekedések, hogy a felperes egy K. Zsuzsanna nevű nővel már 1923. évi november hó 10-től számítandólag szerelmi viszonyt folytatott és hogy a nevezett nővel közös albérleti szobá­ban lakva, ezt a viszonyt ma is fenntartja. Az alperes a felperes eme ténye miatt sem viszontkeresetet nem támasztott, sem a H. T. 85. §. 3. bekezdésében megszabott vétkességi kérelmet nem terjesztett elő, hanem azt a keresettel szemben a felperes egyéniségének és az alperes veszekedő és felperest sértő magatartásának a menthető voltára hozta fel. 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom